Rátétmunka

A rátétmunkák vagy applikációk^[1] a kézművességben vagy iparművészetben két (esetleg több) anyag olyan összedolgozását jelentik, amelyek közül a felülre kerülő (ez a rátét) valamilyen mintát, motívumot képez. Az összedolgozás vagy láthatatlan öltésekkel, vagy díszöltésekkel történhet.

Posztó- és bőrrátétek[szerkesztés]

A posztó- és bőrrátétek főleg a szűcshímzéssel készült felsőruházaton fordulnak elő (pl. kis ködmön, atilla, irhabunda). Funkciójuk a szélek, gomblyukak díszes megerősítése illetve nagyobb felületen maga a díszítés. Utóbbira jó példa a kalotaszegi és bihari szűrökön ovális alapformába rajzolódó minták, amelyek egy darabból vannak kivágva. Ezzel díszítik a szűrök négyszögű gallérját és a szűr alját is.

Az egyenesvonalú díszítményeket általában boszorkányöltéssel szokás rögzíteni. A hajlékony vonalúaknál kedvelt rögzítési mód a huroköltés, valamint az apró szegőöltés.

Vászonrátétek[szerkesztés]

Kendőkre, ingekre, lepedőkre szokásban volt varrni gyolcsot pamutvászonra, selymet gyolcsra és batisztot batiszt alá vagy fölé.^[2]

Zsinórrátétek[szerkesztés]

Jó tartású felsőruházaton szokás alkalmazni a zsinórdíszítményeket. A zsinórt a mintavonalon folyamatosan kell végigvezetni. A keskenyebb zsinórokat alulról, láthatatlanul szokás felerősíteni. A szélesebb lapos zsinórokat mindkét oldalán rögzíteni szükséges.

A zsinórozás gyakran alkalmazott díszítmény volt a különböző egyenruhákon, például a huszárok díszegyenruháján.

A nehéz színpadi bársonyfüggönyökön is gyakran alkalmaztak különböző zsinórozást.

A zsinór alapanyaga változatos lehet: állati szőr, selyem, gyapjú vagy vékony fémszál.

Gyöngyrátétek[szerkesztés]

Nagyobb felületek gyönggyel történő díszítése történhet oly módon is, hogy a mintának megfelelő hosszúságú gyöngysort előre felfűzik, majd zsinórszerűen a mintarajz szerint leöltögetik. Ez a módszer inkább tekinthető rátétnek, mint gyöngyhímzésnek.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Gazdáné Olosz Ella: Kézimunkázók könyve, Kriterion Kiadó, 1986 (894 511-4)
Hegedüs Margit: Népi öltéstechnikák, ISBN 963-562-100-0
Irod. Bossert, H. Th.: Volkskunst in Europa (Berlin, 1938); Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961) a Magyar Néprajzi Lexikonból

[1] Magyar Néprajzi Lexikon: „Rátét, applikáció, metélés a bőr és vászon-, posztófélék díszítésének az a módja, amelynél csík alakban vagy mintásan kivágott anyagot illesztenek egy másik anyag fölé, esetleg alá”

[2] Magyar Néprajzi Lexikon: „Varrtak gyolcsot pamutvászonra (Buzsák, Martos), selymet gyolcsra (Martos és vidéke) és batisztot batiszt alá vagy fölé (Martos és vidéke, Nagyszombat és vidéke), kendőkre, ingekre, lepedőkre.”

[1]

[2]