Rátétmunka

A rátétmunkák vagy applikációk a kézművességben vagy iparművészetben két (esetleg több) anyag olyan összedolgozását jelentik, amelyek közül a felülre kerülő (ez a rátét) valamilyen mintát, motívumot képez. Az összedolgozás vagy láthatatlan öltésekkel, vagy díszöltésekkel történhet.

Fekete posztóalapon piros filcrátét, varrógéppel varrott, szűrminta

Posztó- és bőrrátétek

A posztó- és bőrrátétek főleg a szűcshímzéssel készült felsőruházaton fordulnak elő (pl. kis ködmön, atilla, irhabunda). Funkciójuk a szélek, gomblyukak díszes megerősítése illetve nagyobb felületen maga a díszítés. Utóbbira jó példa a kalotaszegi és bihari szűrökön ovális alapformába rajzolódó minták, amelyek egy darabból vannak kivágva. Ezzel díszítik a szűrök négyszögű gallérját és a szűr alját is.

Az egyenesvonalú díszítményeket általában boszorkányöltéssel szokás rögzíteni. A hajlékony vonalúaknál kedvelt rögzítési mód a huroköltés, valamint az apró szegőöltés.

Zsinórrátétek

Jó tartású felsőruházaton szokás alkalmazni a zsinórdíszítményeket. A zsinórt a mintavonalon folyamatosan kell végigvezetni. A keskenyebb zsinórokat alulról, láthatatlanul szokás felerősíteni. A szélesebb lapos zsinórokat mindkét oldalán rögzíteni szükséges.

A zsinórozás gyakran alkalmazott díszítmény volt a különböző egyenruhákon, például a huszárok díszegyenruháján.

A nehéz színpadi bársonyfüggönyökön is gyakran alkalmaztak különböző zsinórozást.

A zsinór alapanyaga változatos lehet: állati szőr, selyem, gyapjú vagy vékony fémszál.

Gyöngyrátétek

Nagyobb felületek gyönggyel történő díszítése történhet oly módon is, hogy a mintának megfelelő hosszúságú gyöngysort előre felfűzik, majd zsinórszerűen a mintarajz szerint leöltögetik. Ez a módszer inkább tekinthető rátétnek, mint gyöngyhímzésnek.

Források

• Gazdáné Olosz Ella: Kézimunkázók könyve, Kriterion Kiadó, 1986 (894 511-4)
• Hegedüs Margit: Népi öltéstechnikák, ISBN 963-562-100-0