Kumrán
| Kumrán | |
 | |
| Kumrán romjai | |
| Névváltozatok | Qumran |
| Alapítás | I. e. 2. század |
| Megszűnés | 1. század |
| Oka | zsidó-római háború |
| Ország |  Palesztina |
| Beszélt nyelvek | héber |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Kumrán
Pozíció Izrael térképén
| |
 é. sz. 31° 44′ 28″, k. h. 35° 27′ 31″Koordináták: é. sz. 31° 44′ 28″, k. h. 35° 27′ 31″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kumrán témájú médiaállományokat. | |
Kumrán (héber: קומראן ; arab: خربة قمران ) régészeti lelőhely a Holt-tenger ÉNy-i partjának közelében. A hellenisztikus korban,Johannesz Hürkánosz ideje alatt létesült itt település és egészen a zsidó-római háborúig létezett. A terület környékén levő barlangokban találták meg a 20. század közepén a híressé vált ún. Holt-tengeri tekercseket.
A területen a fő ásatások vezetője Roland de Vaux (1903-1971) francia teológus volt az 1950-es években.
Az egykori települést az esszénusok építették a Kr. e. 2. században. Az épületek romjai között ciszternát, pékműhelyt, fazekas műhelyt, bőrkikészítőt, konyhát, ebédlőt, tornyokat és másolótermet tártak fel. Ez utóbbiban készültek a kéziratok, ahol a szent szövegeket másolták. A törmelékanyagból még össze tudták állítani az íróasztalokat, és tintatartók is kerültek elő. Nem találtak viszont a régészek hálótermet. Így arra gondolnak, hogy az esszénusok a szabadban felvert sátrakban, illetve a közeli barlangokban aludtak.
A településtől keletre egy korabeli temető is található, ahol mintegy 1300 sírt tártak fel. Külön temetőjük volt a férfiaknak és külön az asszonyoknak és a gyerekeknek.
A települést Heródes uralmának 7. évében földrengés pusztította el, de később újjáépítették. Kumránt ezután egészen Kr. u. 68-ig lakták. Ekkor egy erőszakos támadás és tűz nyomai mutatkoznak, amely az itt élő közösség életének végleg véget vetett. Előtte azonban a féltve őrzött irataikat korsókba zárták és elrejtették a biztonságot nyújtó barlangokba. A település romjainál ezután egy római megfigyelő őrhely állt.
Kapcsolódó cikkek
Hivatkozások
- Komjáthy Aladárné: A Szentföldön jártunk, 1985