Esszénusok

Az esszénusok egy ókori zsidó vallási közösség, amely tagjaitól szigorú aszkézist kívánt. Maga a szó valószínűleg az arám hasen, ill. hasajija, 'jámborok, szentek' v. 'hallgatagok' szóból ered. Az esszénusok betartották a mózesi törvényeket, saját elkülönült településeiken, szerény körülmények között éltek. Nem kereskedtek és nem katonáskodtak, saját választott előljáróiknak engedelmeskedtek. Kétkezi munkából, főleg földművelésből éltek. Vallási gyakorlataikhoz hozzátartozott a rituális tisztálkodás, Mózesnek és az angyaloknak a tisztelete, a reggeli ima a Nap köszöntésére és a szombat szigorú megtartása. Annak, aki csatlakozni akart, esküt kellett tennie, hogy hűséges lesz a közösséghez és annak tanaihoz. Az eskü megszegése kiközösítést és büntetést vont maga után.

A jeruzsálemi Templom kultuszától és az állatáldozatoktól tartózkodtak, épp ezért a korabeli zsidó papság álláspontja elutasító volt velük szemben. Egyes vélemények szerint az esszénusok mozgalma egyfajta tiltakozás volt az elvilágiasodott jeruzsálemi papsággal szemben.

A közösség Jonatán Makkabeus idején (Kr. e. 160-142) már aktív volt, eltűnésük pedig nagyjából egybeesik Jeruzsálem pusztulásával (Kr. u. 70). Három ókori szerző ír róluk: Josephus Flavius, idősebb Plinius és Alexandriai Philón.

Josephus Flavius részletesen beszámol a „rendkívül különös és semmihez sem hasonlítható” közösségről, életmódjukról, szokásaikról, szabályaikról. Szokásaik tekintetében feltűnő az azonosság Jézus tanaival. Josephus Flavius így ír róluk: „…minden városban vannak házaik, szerte Palesztinában… e házakban szállnak meg és kapnak ellátást, amikor úton vannak”. Plinius említi az egyik esszénus közösséget, akik a Holt-tenger mentén élnek.

Josephus szerint úgy gondolták, hogy a túlzások és a mértéktelenség, a testnek és léleknek egyaránt kárára van.

Az esszénus tanoknak ma is léteznek követői.

Ajánlott irodalom

• Jézus korának kulturális és történelmi háttere
• Kik voltak az esszénusok?
• Az esszénusok művei-e a Holt-tengeri tekercsek?