Kulcsár István (újságíró)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Batula8649 (vitalap | szerkesztései) 2021. május 1., 09:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Közéleti tevékenysége)
Ez a szócikk az újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Kulcsár István (egyértelműsítő lap).
Kulcsár István
Született1932. augusztus 27. (91 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiFazekas Anna
Kulcsár István
Foglalkozásaújságíró
KitüntetéseiRózsa Ferenc-díj (1986)
Aranytoll díj (2004)
Sablon • Wikidata • Segítség

Kulcsár István (1932. augusztus 27.–) magyar újságíró, író, rádiós és televíziós személyiség.

Életrajza

Budapesten született 1932. augusztus 27-én. (Apja dr. Kulcsár István pszichiáter, anyja Fazekas Anna írónő.) Gimnáziumba a Budapesti Református Gimnáziumba, a Sárospataki Református Gimnáziumba és a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumba, egyetemre a budapesti Lenin Intézetbe, az Urali Állami Egyetemre és a Leningrádi Állami Egyetem újságíró szakára járt.

1955/56-ban a Szabad Nép munkatársa, 1957-ben az Élet és Irodalom rovatvezetője, 1957 és 2006 között a Magyar Rádió munkatársa, főmunkatársa, moszkvai, illetve New York-i tudósítója, közben mellékállásban a Mai Nap munkatársa, 2006 és 2011 között a Metropol olvasószerkesztője. Külső munkatársként, tudósítóként közreműködött a Magyar Televízióban, továbbá a Március Tizenötödike, a Rádió- és Televízió Újság, a Magyar Nemzet, az Ország-Világ, a Magyar Ifjúság, a Magyarország és a 168 Óra című lapokban. 1982/83-ban a New York-i székhelyű Foreign Press Association főtitkára volt. Az Európai Újságírók Szövetsége magyar tagozatának alelnöke.

Öt gyermeke és hét unokája van. Felesége Péteri Teréz újságíró.

Közéleti tevékenysége

1986-ban Rózsa Ferenc-díjban részesült. Tagja az Aranytollas Újságírók Társaságának, a Magyar ENSZ Társaság kormányzótanácsának.

Könyvei

  • A világűr meghódítói, 1962
  • Leningrád és környéke (útikönyv), 1963
  • Szovjetunió (útikönyv), társszerző, 1970
  • Mikrofonnal az Északi-sarkon, 1973
  • Legország - New York-i levelek, 1985 (ISBN 9633160979)
  • Tudósítás Átlagamerikából, 1987
  • A jégfüggöny lehull (Csák Elemérrel), 1990
  • Távol Európától, 2004
  • Mitya - Egy pesti kisfiú emlékiratai gyerekeknek (és felnőtteknek), 2010 (ISBN 9789634465720)
  • Szexmentes övezet - Tudósítások az átkosból, 2014 (ISBN 9786155332647)
  • Kartársak és kortársak - Egy obsitos rádióriporter visszaemlékezései, 2015 (ISBN 9786155332807)
  • Darabont - Hírszerző voltam Budapesten (Mihail Kamjanyicin néven), 2015 (ISBN 9786155332982)
  • Gyilkosság a Magyar Rádióban, 2017 (ISBN 9786155693182)
  • Dzsihád a Duna-parton, 2018 (ISBN 9786155693342)
  • Nem ezt ígértétek! - Regénynek álcázott korrajz, 2020 (ISBN 9786155693960)
  • Gyilkosság a magyar követségen - Kriminek álcázott hely és korrajz, 2021 (ISBN 9789635570126)

Források

  • Kényszerű sorsfordulók című portréfilm
  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  • Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. 667 o.
  • Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. A. Gergely András. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o. 2 db
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kulcsár_István_(újságíró)&oldid=23827945”