Kovács Samu

Kovács Samu, Kovács Sámuel (Dés, 1819. június 19. – Dés, 1893. szeptember 24.) református lelkész.

Életútja

Polgári szülők gyermeke. Tanulmányait a helybeli református iskolában kezdte és itt Mentovich Ferenc és Fekete Mihály tanulótársaival Zsenge címmel lapot is szerkesztett. A bölcseleti és teológiai tanfolyamot Kolozsváron a református kollégiumban elvégezvén, Budapestre és Bécsbe ment tanulmányi gyarapítása végett; utóbbi helyen huzamosabb ideig tartózkodott; azután Észak-Németországba vette útját és 1845-ben Berlinben a természettudományok hallgatása mellett a nevelésügy tanulmányozására fordította idejét, amiben a híres Diesterweg segítette elő, akinek előadásait hallgatta és aki a magyarok iránt nagy előszeretettel viseltetett.

Hazajövetele után a dési református iskola (particula) tanítója, később igazgatója lett és az oktatási rendszert itt teljesen új alapon reális irányúvá alakította át. 1848-ban nemzetőr lett és a mozgalmakban élénk részt vett; a bekövetkezhető szomorú eseményektől befolyásos emberek mentették meg. Az ostromállapot megszűntével folytatta működését. Az 1867. évi kiegyezés után a közjogi ellenzékhez csatlakozott és midőn ez a párt került kormányra, a közéletben is nagyobb tér nyílt számára. A dési takarékpénztárnak 15 évig vezérigazgatója, a szamosvölgyi vasúttársaságnak, az iskolaszéknek és a gazdasági egyesületnek alelnöke, aligazgatója lett. Közreműködött abban, hogy Désen nyomda állíttassék fel, mely Bánffy Dezső báró főispán segélyével 1876-ban Bánffy és Kovács cég alatt létesült is. Érdemei elismeréseül a koronás arany érdemkeresztet kapta.

Az egyházmegyének négy ízben megválasztott közügyigazgatója volt és mint a megyei közigazgatási bizottságnak tagja tíz évig működött. Takarékosságával 60.000 forintnyi vagyont szerzett, melynek nagy részét jótékony célokra hagyta; többek közt az erdélyi múzeum-egyletnek 1000 forintot, melynek kamatai egy ballada-pályaműre fordítandók. Kolerában hunyt el 1893-ban.

Cikkei az erdélyi lapokban, különösen a Szolnok-Dobokában jelentek meg.

Álneve s jegyei: Kátó, cs. y. és xxx (az erdélyi lapokban és a Szolnok-Dobokában).

Munkái

• Egyházi beszédek. Kolozsvár, 1852.
• Gyakorlati magyar nyelvtan a németek számára, a magyar nyelv szelleme szerint párhuzamban a német nyelv sajátságaival. I. Alaktan. U. ott, 1856.
• A pályáját megfutott keresztény. Emlékbeszéd Telegdi Róth Pál felett. U. ott, 1861.
• Az erős férfiú. Emlékbeszéd orvos Tokai Pál fölött. Szamosujvár, 1868.
• Emlékbeszéd ifj. Róth Pál fölött. Deés, 1882.
• Visszemlékezések 1830-1850. U. ott, 1887. (A Pesti Naplóban 281. sz. Prielle Korneliáról. Lendvaynéról, báró Kemény Zsigmondról és Deák Ferencről.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.  
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.