Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–398

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Seba (vitalap | szerkesztései) 2020. december 16., 00:03-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. ("holdra szállás" kisbetűs: OH 176., 211. és 817.; Link javítása)
Koszmosz–398
Az LK holdkomp jellegrajza
Az LK holdkomp jellegrajza

Ország Szovjetunió
GyártóJuzsnoje tervezőiroda
TípusLK holdkomp
Rendeltetésteszt
Küldetés
Indítás dátuma1971. február 26., 12:14:00 UTC
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér
HordozórakétaSzojuz–L
Visszatérés dátuma1995. december 10.
Tömeg7255 kg
Pályaelemek
Excentricitás0,006043

COSPAR azonosító1971-016A
SCN04966
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–398 (oroszul: Космос–398) a szovjet LK holdkomp egyszerűsített változatának, a T2K-nak a második személyzet nélküli, Föld körüli tesztrepülése.

Küldetés

A Luna-program keretében végrehajtott kutató tevékenységnél (holdkőzet Földre juttatása) több alkalommal sikeresen végrehajtották a holdra szállást, visszaindulást a Földre. A Koszmosz–379-es program első tesztrepülése. A megépített Holdra szálló egység ember nélküli próbarepülése, űrkörülmények között ellenőrizték műszaki megbízhatóságát.

Jellemzői

A Juzsnoje tervezőirodában kifejlesztett és épített űrhajó (holdkomp).

1971. február 26-án a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz–L (8K71) hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 88,9 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 196 km, az apogeuma 276 km volt. Tömege 7255 kg. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor és napelemek kombinációja. A pályamagasság változtatásával a holdkompnak a Szojuz 7K–LOK űrhajót megközelítő manővereit szimulálták.

Az LK holdkompból három, automatikus repülésre átalakított változatot (T2K) készítettek. A holdra szállás technikai feltételei, a tervezés, a gyártás időbeli elhúzódása, az űrverseny szempontjából elveszítette célját. A T2K modul Föld körüli műszaki próbája során, a vezérlő és meghajtórendszer, az összeköttetés megbízhatóságát ellenőrizték. Az automatikus Holdra ereszkedés (imitáció), a felszállás illetve a csatlakozó manőverek gyakorlása tervszerűen megvalósult. A program végrehajtására 3,5 napot terveztek. A felemelkedési kísérletnél a rakétamotor 1,5 km/s gyorsítással az apogeumot 10 903 kilométerre módosította.

1995. december 10-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

Elődje:
Koszmosz–397

Koszmosz-program
1971

Utódja:
Koszmosz–399