Koszmosz–398

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Koszmosz–398
Az LK holdkomp jellegrajza
Az LK holdkomp jellegrajza

Ország  Szovjetunió
Gyártó Juzsnoje tervezőiroda
NSSDC ID 1971-016A
Típus LK holdkomp
Rendeltetés teszt
Küldetés
Indítás dátuma 1971. február 26., 12:14:00 UTC
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta Szojuz–L
Visszatérés dátuma 1995. december 10.
Tömeg 7255 kg
Pályaelemek
Excentricitás 0,006043
COSPAR azonosító1971-016A
SCN04966

A Koszmosz–398 (oroszul: Космос–398) a szovjet LK holdkomp egyszerűsített változatának, a T2K-nak a második személyzet nélküli, Föld körüli tesztrepülése.

Küldetés[szerkesztés]

A Luna-program keretében végrehajtott kutató tevékenységnél (holdkőzet Földre juttatása) több alkalommal sikeresen végrehajtották a Holdra-szállást, visszaindulást a Földre. A Koszmosz–379-es program első tesztrepülése. A megépített Holdra szálló egység ember nélküli próbarepülése, űrkörülmények között ellenőrizték műszaki megbízhatóságát.

Jellemzői[szerkesztés]

A Juzsnoje tervezőirodában kifejlesztett és épített űrhajó (holdkomp).

1971. február 26-án a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz–L (8K71) hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 88,9 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 196 km, az apogeuma 276 km volt. Tömege 7255 kg. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor és napelemek kombinációja. A pályamagasság változtatásával a holdkompnak a Szojuz 7K–LOK űrhajót megközelítő manővereit szimulálták.

Az LK holdkompból három, automatikus repülésre átalakított változatot (T2K) készítettek. A Holdra szállás technikai feltételei, a tervezés, a gyártás időbeli elhúzódása, az űrverseny szempontjából elveszítette célját. A T2K modul Föld körüli műszaki próbája során, a vezérlő és meghajtórendszer, az összeköttetés megbízhatóságát ellenőrizték. Az automatikus Holdra ereszkedés (imitáció), a felszállás illetve a csatlakozó manőverek gyakorlása tervszerűen megvalósult. A program végrehajtására 3,5 napot terveztek. A felemelkedési kísérletnél a rakétamotor 1,5 km/s gyorsítással az apogeumot 10 903 kilométerre módosította.

1995. december 10-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]