Koszmosz–842

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–842
Ország Szovjetunió
GyártóOKB–586
TípusDSZ-U2-V
Rendeltetésgeodéziai műhold
Küldetés
Indítás dátuma1976. július 21. 10:19 UTC
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér, LC–132/1 sz. indítóállás
HordozórakétaKoszmosz–3M
Tömeg650 kg
Energiaellátásnapelem/akkumulátor
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság972/1011 km
Inklináció82.98°
Periódus104.96 perc

COSPAR azonosító1976-070A
SCN09025
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–770 (oroszul: Космос 770) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Geodéziai műhold.

Küldetés[szerkesztés]

A Szfera program szerinti feladata a Föld geofizikai paramétereinek nagy pontossággal (3-6 ívmásodperc) történő meghatározása. Méréseivel rögzítették a kontinensek egymástól való távolságát, feltárták a geofizikai jellegű fizikai jelenségeket.

Jellemzői[szerkesztés]

Tervezte a Szövetségi Kozmikus Mérnöki Akadémia (Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского). Gyártotta az OKB–586 (OKB Juzsnoje; ma: Pivdenne) Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában. Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны–MO).

Megnevezései: COSPAR:1976-070A; GRAU-kód: 11F621; kódszáma: 9025.

1975. szeptember 24-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–132/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (11K65M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 104,96 perces, 82.98° hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 972 kilométer, apogeuma 1011 kilométer volt.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Nincs navigációs meghajtórendszere. Tájolása alkalmazkodik a Föld mágneses-gravitációs törvényszerűségéhez. Szolgálati idejét 6 hónapra tervezték. Tömege 750 kilogramm. A hengeres test átmérője 1,2–2, magassága 1,8–2,1 méter. Termosztatikus (fűtés, hűtés) hőmérséklet-szabályzóval ellátott. Telemetriai rendszerének működését antennák beépítésével segítették. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energiaellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–841

Koszmosz-program
1968

Utódja:
Koszmosz–843