Koszmosz–770

Koszmosz–770
Ország	Szovjetunió
Gyártó	OKB–586
Típus	DSZ-U2-V
Rendeltetés	geodéziai műhold
Küldetés
Indítás dátuma	1975. szeptember 24. 12:00 UTC
Indítás helye	Pleszeck űrrepülőtér, LC–132/1 sz. indítóállás
Hordozórakéta	Koszmosz–3M
Tömeg	650 kg
Energiaellátás	napelem/akkumulátor
Pályaelemek
Pálya	alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság	1165/1207 km
Inklináció	82.9°
Periódus	109.1 perc
COSPAR azonosító	1965-089A
SCN	08325
Sablon • Wikidata • Segítség

Koszmosz–770 (oroszul: Космос 770) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Geodéziai műhold.

Küldetés

A Szfera program szerinti feladata a Föld geofizikai paramétereinek nagy pontossággal (3-6 ívmásodperc) történő meghatározása. Méréseivel rögzítették a kontinensek egymástól való távolságát, feltárták a geofizikai jellegű fizikai jelenségeket.

Jellemzői

Tervezte a Szövetségi Kozmikus Mérnöki Akadémia (Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского). Gyártotta az OKB–586 (OKB Juzsnoje; ma: Pivdenne) Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában. Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны–MO).

Megnevezései: COSPAR:1975-089A; GRAU-kód: 11F621; kódszáma: 8325.

1975. szeptember 24-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–132/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (11K65M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 109,1 perces, 82.9° hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1165 kilométer, apogeuma 1207 kilométer volt.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Nincs navigációs meghajtórendszere. Tájolása alkalmazkodik a Föld mágneses-gravitációs törvényszerűségéhez. Szolgálati idejét 6 hónapra tervezték. Tömege 750 kilogramm. A hengeres test átmérője 1,2–2, magassága 1,8–2,1 méter. Termosztatikus (fűtés, hűtés) hőmérséklet-szabályzóval ellátott. Telemetriai rendszerének működését antennák beépítésével segítették. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energiaellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–770. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 4.)
• Koszmosz–770. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. március 4.)
• Koszmosz–770. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 29.)
• Koszmosz–770. kik-sssr.narod.ru. [2012. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 29.)

Elődje: Koszmosz–769

Koszmosz-program 1968

Utódja: Koszmosz–771