Korallkobra

Korallkobra
	Fokföldi korallkobra
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Mérgessiklófélék (Elapidae);
Nem:	Aspidelaps;
Tudományos név
	Aspidelaps lubricus; (Laurenti, 1768)
Elterjedés
	kék: fokföldi korallkobra; zöld: angolai korallkobra
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Korallkobra témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Korallkobra témájú médiaállományokat és Korallkobra témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2018. július 14.) ezen a változaton alapul.

A korallkobra (Aspidelaps lubricus) a mérgessiklófélék családjába tartozó, Dél-Afrikában honos mérgeskígyó.

Megjelenése

A korallkobra kis méretű, karcsú kígyó, hossza többnyire 40–60 cm közötti, de a 75 cm-t nem haladja meg. Feje rövid, széles, a nyaktól kevéssé különül el, a farka rövid. Orrpajzsa egyetlen nagy pikkelyből áll és a homokos földben járatait túrja vele. Szemei közepesen nagyok, pupillája függőleges ovális alakú. Fenyegető pozitúrában kifeszíti a valódi kobrákéhoz hasonlító, keskeny csuklyáját. Alapszíne vöröses-narancssárgától a sárgáig terjed, amelyet számos, széles, az egész törzset körbeölelő, fekete keresztsáv tarkít. Összesen 20-47 sávja lehet.

Két alfaja ismert:

fokföldi korallkobra (A. l. lubricus) Dél-Afrika Fokföld és Oranje tartományai, Dél-Namíbia
angolai korallkobra (A. l. cowlesi) Észak-Namíbia, Dél-Angola

Korábban elkülönítették az A. I. infuscatus alfajt is, amelyet ma azonosnak tekintenek az angolai korallkobrával.

Életmódja

Sziklás-homokos pusztaságokban, száraz szavannákon, félsivatagokban él. Éjjeli életmódot folytat, nappal kövek alatt, rágcsálók járataiban húzódik meg és főleg hűvösebb éjszakákon vadászik.

Zsákmányát elsősorban azok szaga alapján találja meg. Kis gerincesekre, főleg gyíkokra vadászik, beleértve a lábatlan szkinkeket; ezenkívül ha teheti megfogja a kisebb rágcsálókat vagy nála kisebb kígyókat. Fogságban egerekkel etethető.

Ha fenyegetve érzi magát, a kobrákhoz hasonlóan törzse elülső részét felemeli, csuklyáját szétfeszíti, hangosan sziszeg és a támadó felé csapkodva próbálja azt elriasztani. Ideges, agresszív faj, hamar támad, de a fenyegető csapkodás során többnyire zárva tartja a száját és ritkán mar.

A vadon élő korallkobrák szaporodásáról csak kevés információ áll rendelkezésre, de fogságban könnyen szaporítható. Párzási időszaka télen kezdődik, amikor a hőség kevésbé akadályozza mozgását. A nőstények május-júniusban rakják le 3-11 tojásukat, amelyek átlagosan 65 nap múlva kelnek ki. Az újonnan kikelő kobrák 17–18 cm hosszúak. Néha évente kétszer is szaporodnak.

Élettartama kb. 9 év.

Mérge

A fogságban tartott példányoktól egyszerre 27–71 mg (átlagosan 55 mg) mérget fejnek le. Összetétele nem ismert, de hasonló a valódi kobrákéhoz. Patkányoknál az idegrendszerre hatva bénulást okoz, ami légzési nehézségekhez, végül pedig pusztuláshoz vezet. Ember esetében marása még nem okozott halált és ellenszérumot sem készítenek ellene.

Források

Coral Cobras/Cape Corals (Aspidelaps lubricus) Ultimate exotics
Aspidelaps lubricus (Coral snake) Biodiversity Explorer
Aspidelaps lubricus Clinical Toxinology Resources
Hüllő kisokos: A Namíbiai korallkobra terráriumi tartása Háziállat.hu

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap