Kologriv
| Kologriv (Кологрив) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Kosztromai terület | ||
| Járás | Kologrivi | ||
| Irányítószám | 157440 | ||
| Körzethívószám | 49443 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2955 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Elhelyezkedése | |||
.svg)
 Kologriv
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 58° 49′ 31″, k. h. 44° 18′ 41″Koordináták: é. sz. 58° 49′ 31″, k. h. 44° 18′ 41″ | |||
Kologriv
Pozíció Kosztromai terület térképén
| |||
| Kologriv weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kologriv témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Kologriv (oroszul: Кологрив) város Oroszország Kosztromai területén, a Kologrivi járás székhelye.
Lakossága: 3314 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése
Kosztromától 341 km-re északkeletre, az Unzsa magas bal partján, a Kicsinka folyó beömlésénél fekszik. A legközelebbi vasútállomás a 85 km-re délre fekvő Manturovo, a Buj–Kirov fővonalon.
Története
Kologriv eredetileg az 1520-as években a folyón följebb épített erődítmény volt. Miután védelmi funkciója megszűnt, a kologrivi vajda (vojevoda) a jelenlegi helyre, az akkori Kicsino faluba költözött. 1778-ban a település Kologriv néven város és ujezd székhelye lett.
A szovjet korszakban helyi jelentőségű hőerőmű épült. Tejfeldolgozó üzeme, a vasbetonelemek gyára és erdőgazdasága volt számottevő.
Jegyzetek
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
Források
- Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- Kologriv (orosz nyelven). A Kosztromai terület portálja. (Hozzáférés: 2014. november 14.) (Hozzáférés archívból: 2018-03-12)