Koj-Krylgan-Kala
| Koj-Krylgan-Kala | |
.jpg) | |
| Ország |  Üzbegisztán |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | Karakalpaksztán km² |
| Elhelyezkedése | |
 Koj-Krylgan-Kala
Pozíció Üzbegisztán térképén
| |
 é. sz. 41° 45′ 19″, k. h. 61° 07′ 01″Koordináták: é. sz. 41° 45′ 19″, k. h. 61° 07′ 01″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Koj-Krylgan-Kala témájú médiaállományokat. | |
Koj-Krylgan-Kala Hvárezm, Karakalpaksztán ősi történelmi helyszíneinek és a terület 9 erődjének (kalasának) egyike a mai Üzbegisztán területén.
Fekvése[szerkesztés]
A Kizil-kum sivatag szélén, az Amu-darja jobb partján található.
Leírása[szerkesztés]
Koj-Krylgan-Kala a múltbeli Hvárezmi civilizáció egyik, talán legtitokzatosabb emléke, mely első látásra kívülről nem tűnik másnak, csupán poros sziklák sorának, amely kiemelkedik a kopár sztyepp-sivatagból. Koi-Krylgan-Kala a Kr. E. 4.-3. században épült, és mint a legtöbb hozzá hasonlóan megerősített város a történelem során folyamatosan nőtt és változott.
Az itt végzett feltárások során felfedezték az épületkomplexum központját, amely egykor nemcsak szent kultuszként szolgált, hanem különböző khmermikus királyok sírjaként is, mivel a feltárási munkálatok során földalatti kamrákat is felfedeztek.
Az épület elrendezése, a központban lévő tökéletesen összehangolt szobák, valamint a különféle más elrendezések miatt gyanítható, hogy ezt a szent helyet eredetileg csillagászati megfigyelésekhez használták.
A különleges erődkomplexum két közel koncentrikus körből állt, hasonlóan a dél Urál-hegységben felfedezett Arkaimhoz.
A komplexum központja egy kerek, kétszintes, 44,4 méter átmérőjű épület volt, amely körül 14,4 méteres távolságra erődítményfalat húztak. A külső gyűrű falából ugyan mára nem sok maradt, de az épület a földszinten lévő fontos belső magig viszonylag kivehetően megmaradt. A kör alakú agyagfal magot különféle szektorokra osztották. A belső tér két komplexumra volt osztva, mindegyik négy boltíves szobával. A boltíves mennyezet részben még mindig látható. A felső emeleten nyílt hely volt az égbolt megfigyelésére, az erődítmény külső gyűrűjének tornyai voltak, és az egész komplexumot hatalmas árok vette körül.
Források[szerkesztés]
- Boris J. Stawiskij: Die Völker Mittelasiens im Lichte ihrer Kunstdenkmäler, Bonn 1982, S. 61–63 ISBN 3921591236
- [1]