Ugrás a tartalomhoz

Kisasszony-szitakötő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kisasszony szitakötő szócikkből átirányítva)
Kisasszony-szitakötő
jellegzetes, párzó testtartása
jellegzetes, párzó testtartása
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Egyenlő szárnyú szitakötők (Zygoptera)
Öregcsalád: Calopterygoidea
Család: Színes szárnyú szitakötők (Calopterygidae)
Alcsalád: Calopteryginae
Nem: Calopteryx
Faj: C. virgo
Tudományos név
Calopteryx virgo
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kisasszony-szitakötő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kisasszony-szitakötő témájú médiaállományokat és Kisasszony-szitakötő témájú kategóriát.

Calopteryx virgo meridionalis - múzeumi minta

A kisasszony-szitakötő (Calopteryx virgo) a kis szitakötők (Zygoptera) színes szárnyú szitakötők (Calopterygidae) családjába tartozó, ragadozó rovar.

Előfordulása

[szerkesztés]

Rendszerint a nyugat-szibériai faunaelemek közé sorolják. Európa-szerte elterjedt. A Kárpát-medencében elsősorban a hegy- és dombvidékek erdős területeinek patakjai mentén fordul elő, többnyire a hegyi szitakötőkkel együtt.

Ökológiája

[szerkesztés]

Lárvája a többi színes szárnyú szitakötőhöz hasonlóan az oxigénben gazdag, gyorsan áramló vizet kedveli, ezért a nyáron erősebben átmelegedő patakokban nem él meg. Ha a patakot árnyékoló fákat kivágják, ez a faj eltűnik a területről. Gyakran a vízparti fák gyökerei között, esetleg (ha van hínár) a növényekre kapaszkodva zsákmányol kisebb gerincteleneket. Folyamatosan kelő faj: májustól nyár végéig találhatunk frissen átalakult példányokat.

Többnyire az imágók sem távolodnak el messze a pataktól, de legszívesebben a beszűrődő napfényes foltokon, nyíltabb helyeken táplálkoznak. Az élénk fémkék testű és szárnyú hímek a patak partján növő növényeken foglalnak helyet, és jellegzetes szárnymozdulatokkal (nyitogatással) jelzik a rivális hímeknek, hogy mely területre tartanak igényt. Ugyancsak jellegzetes (gyors, apró szárnycsapásos) udvarló repüléssel közelítik meg az érkező nőstényeket.

További információk

[szerkesztés]