Színes szárnyú szitakötők

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Színes szárnyú szitakötők
Sávos szitakötő hím egy fűszálon
Sávos szitakötő hím egy fűszálon
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Egyenlő szárnyú szitakötők
(Zygoptera)
Öregcsalád: Fátyolkaszitakötők (Calopterygoidea)
Család: Színes szárnyú szitakötők
(Calopterygidae)
Alcsaládok

a szövegben

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Színes szárnyú szitakötők témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Színes szárnyú szitakötők témájú kategóriát.

Sávos szitakötő nőstény

A színes szárnyú szitakötők (Calopterygidae, Agrionidae) a kis szitakötők (Zygoptera) alrendbe tartozó fátyolkaszitakötők (Calopterygoidea avagy Agrionoidea) öregcsalád egyetlen, a Kárpát-medencében is honos családja.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családnak Európában csak egyetlen neme, a Calopteryx (Agrion) terjedt el.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testük kb. 45–48 mm hosszú, színpompás; a fényt fémes színekben veri vissza. Széles szárnyaik feltűnően pigmentáltak.

Szárnytövük nem nyélszerű: mindkét szárnya tövétő1 ívelten, fokozatosan szélesedik. A szárny csúcsa szélesen lekerekedik. A szárny erezete rendkívül sűrű: a színes szárnyúakat a többi Zygoptera családtól a nagyon sok szárnyér és a köztük lévő parányi sejtek különböztetik meg. Mesometapleurális varratuk komplett (mint az Euphaidae fajoké). A hímeknek egyáltalán nincs szárnyfoltja (pterostigma), a nőstényeknek haránterekkel osztott, fehér álszárnyjegyük (pseudopterostigmájuk) van.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lárváik csak oxigénnel jól ellátott vízben érzik jól magukat, és csak akkor, ha az nem folynak túl gyorsan, tehát jól nőnek benne azok a vízinövények, amelyek közt a lárvák élnek.

Az imágók röpte lebegésszerű. A hímek ritkán kóborolnak messzire a víztől, ami mentén territóriumot tartanak fenn. Nőstényeik egyedül, bár a hím védelme alatt petéznek, és eközben mélyen a víz alá merítik potrohukat, hogy a petéiket a növényi sejtek közé tojhassák. Gyakran teljesen a víz alá merülnek.

A színes szárnyúakon kívül nincs az európai faunában határozott udvarló viselkedést mutató szitakötőfaj. Az udvarlási szertartásban fontos szerepet játszik ez az élénk színezet: a hím azért mutogatja a nősténynek szárnyát, hogy az meggyőződhessen fajuk azonosságáról.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi alcsaládok tartoznak:

Kárpát-medencei fajaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon két fajuk él:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]