Kis házilégy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kis házilégy
Mouche1-67000.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Valódilégy-alakúak (Muscomorpha)
Öregcsalád: Muscoidea
Család: Igazi legyek (Muscidae)
Nem: Fannia
Faj: F. canicularis
Tudományos név
Fannia canicularis
(Linnaeus, 1761)
Szinonimák
  • Anthomyia tuberosa Ruricola, 1845
  • Fannia lateralis (Linnaeus, 1758)
  • Fannia socio (Harris, 1780)
  • Fannia sociominor (Harris, 1780)
  • Fannia tuberosa (Ruricola, 1845)
  • Musca canicularis Linnaeus, 1761
  • Musca lateralis Linnaeus, 1758
  • Musca socio Harris, 1780
  • Musca sociominor Harris, 1780
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kis házilégy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis házilégy témájú kategóriát.

A kis házilégy vagy csillárlégy (Fannia canicularis) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjébe és az igazi legyek (Muscidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis házi légy az egész világon előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis házi légy 5-7 milliméter, akkora, mint a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans), szájszerve azonban a végén párnaszerűen kiszélesedik. A fajra jellemző a cikcakkos repülés, a szobában gyakran a fényforrások körül kering. Az emberre csak ritkán száll.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis házi légy az emberi települések mellett él, áprilistól októberig. A szabad természetben is előfordul.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstények nedves helyekre, trágyarakásokra, rothadó állati vagy növényi anyagokba rakják petéiket. A lárvákat ritka esetekben emberek végbelében és húgyhólyagjában is megtalálták már. A lárvák bábozódáshoz és telelésre a legfelső laza talajrétegekbe ássák be magukat. Évente több nemzedéke fejlődik. A lárvák fúra alakúak: testüket köröskörül tüskék és szőrök borítják. Bomló állati és növényi anyagokkal táplálkoznak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.