Kibla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A kibla arab szó imairányt jelent.

Az iszlám kezdeti időszakában az imairány Jeruzsálem volt, majd Allah parancsára (Korán 2:149 és 2:150) a muszlimok az iszlám szerinti legrégebbi imaház, a mekkai Kába szentély felé fordultak.

Az isteni kinyilatkoztatás az imairány megváltozásáról ima közben érte a muszlimokat. Medina városában még ma is áll az a mecset, ahol ez történt: a Kétkiblás Mecset (Meszdzsid Kiblatejn).

A muszlim köteles minden imáját a kibla felé végezni. Harminc fokos tévedés megengedett. Ha valaki ima közben értesül arról, hogy rossz irányba imádkozik, azonnal a helyes iránybe kell fordulnia, ha pedig csak az ima elvégzése után, nem kell azt megismételnie.

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!