Kibla
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kibla arab szó, imairányt jelent.
Az iszlám kezdeti időszakában az imairány Jeruzsálem volt, majd Allah parancsára (Korán 2:149 és 2:150) a muszlimok az iszlám szerinti legrégebbi imaház, a mekkai Kába szentély felé fordultak.
Az isteni kinyilatkoztatás az imairány megváltozásáról ima közben érte a muszlimokat. Medina városában még ma is áll az a mecset, ahol ez történt: a Kétkiblás Mecset (Meszdzsid Kiblatejn).
A muszlim köteles minden imáját a kibla felé végezni. Harminc fokos tévedés megengedett. Ha valaki ima közben értesül arról, hogy rossz irányba imádkozik, azonnal a helyes irányba kell fordulnia, ha pedig csak az ima elvégzése után, nem kell azt megismételnie.
Források [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). kibla, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2012. március 26.
- M S M Saifullah, Muhammad Ghoniem, `Abd al-Rahman Robert Squires & Mansur Ahmed: The Qiblah Of Early Mosques: Jerusalem Or Makkah? (angol nyelven). Islamic Awareness, 2001. július 2. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- elahmad.com – Online térképes segédeszköz a kibla meghatározásához
