Kerékjártó Béla
Kerékjártó Béla (Budapest, 1898. október 1. – Gyöngyös, 1946. május 26.) matematikus, a topológia és a csoportelmélet nemzetközi hírű kutatója.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
A budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait, és öt félév után engedélyt kapott doktori értekezés benyújtására. 1920-ban avatták bölcsészdoktorrá, magántanári előadásait 1922-ben kezdte meg a szegedi Tudományegyetem analízis és geometria tanszékén. 1929-ben a szegedi, majd 1938-ban a budapesti Tudományegyetem nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Ebben az időszakban többször tartott előadást a göttingeni, a barcelonai, a princetonei egyetemen és a Sorbonne-on. Az MTA 1934-ben levelező, 1944-ben rendes tagjává választotta, emellett több külföldi matematikai társulat tagja volt. 1945-ben a Magyar–Francia Társaság elnökévé választották.
Geometriai vizsgálatainak kiindulópontja a topológia és a csoportelmélet volt. Sok topológiai alaptétel származik tőle, más tételek igazolását pedig egyszerűsítette. Igen jelentős eredményekre vezetett, hogy a topológiát alkalmazta a matematika más területeinek, nevezetesen a geometriának, a függvénytannak és a csoportelméletnek a tanulmányozására. A topológiai leképezések szerkezetének vizsgálatait egy általa bevezetett fogalommal, a regularitással egységesítette, és újabb eredményekkel gyarapította. A Hilbert-féle axiómarendszer alapján foglalkozott a Bolyai–Lobacsevszkij-síkgeometria új megalapozásával is.
Művei [szerkesztés]
- Vorlesungen über Topologie. Berlin, 1923.
- A geometria alapjairól. I. köt. Szeged, 1937., II. köt. Bp., 1944.
Irodalom [szerkesztés]
- Szegedi Egyetemi Almanach 1921–1970. Szeged, 1971.
- Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 453–454. o. ISBN 963-85433-5-3
