Kemény Imre (fogorvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a fogorvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Kemény Imre (egyértelműsítő lap).
Kemény Imre
SzületettKohn Imre
1891. szeptember 13.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1974. január 29. (82 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaMárer Anna
(h. 1925–1974)
SzüleiKohn Sámuel
Moskovitz Johanna
Foglalkozása
  • fogorvos
  • orvos
  • stomatológus
  • egyetemi oktató
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiFerenc József Tudományegyetem (–1924)
KitüntetéseiKossuth-díj (1950)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (F-7-1)
Sablon • Wikidata • Segítség

Kemény Imre, 1915-ig Kohn[3] (Budapest, 1891. szeptember 13.[4] – Budapest, 1974. január 29.)[5] fogorvos, címzetes egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1961), Kossuth-díjas (1950), az MTA tagja.

Élete[szerkesztés]

Kohn Sámuel kőnyomdász és Moskovitz Johanna (1856–1947) gyermekeként született zsidó családban.[6] Tanulmányait a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen végezte, ahol 1924-ben orvosi oklevelet szerzett, majd három évvel később jogot nyert a szakképesítésének megfelelő fogorvosi cím használatára is. A második világháború előtt fogorvosi magángyakorlatot folytatott, a tudományos munka nem volt számára elérhető. A háború után a Csengery utcai Rendelőintézetben kezdett dolgozni és ugyanott, 1949-ben – Kende Jánossal – megalapította az ország első szervezett orvos-továbbképzését. A protetikai tanrendelés vezetése lehetővé tette számára, hogy intézeti munkaköre mellett kutató munkát is végezhessen. Az 1951-ben létesített Központi Fogászati Rendelő- és Továbbképző Intézetben (későbbi nevén Központi Stomatologiai Intézet) folytatta és rendszeresen tartott protetikai előadásokat és gyakorlati demonstrációkat a továbbképzésen résztvevő fogorvosok számára. 1971-ig az újjászervezett fogbetegellátás vezető protetikusa volt. 1954-ben elnyerte az orvostudományok kandidátusa tudományos fokozatot. 1961-ben védte meg doktori disszertációját és 1963-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem Tanácsa címzetes egyetemi tanári kitüntető címmel ismerte el eredményes oktató munkáját. 1962-ben az Olasz Stomalógus Társaság tagjai közé választotta. 1968 őszén hat hetet Ausztráliában töltött.

Jelentős szerepe volt a fogorvos-továbbképzés megszervezésében, 1966-ig a Magyar Fogorvosok Egyesületének elnöki tisztségét is betöltötte. Lemondása után az egyesület tiszteletbeli elnökévé választották. Nemzetközi elismerésben részesült az általa ajánlott retenciós műfogsor és a részleges protézisek műanyagból készülő kapcsaiért. Közléseit az európai szakirodalom átvette. Kilenc szakkönyve német, olasz, román nyelven, illetve hazai és külföldi szaklapokban 60 közleménye jelent meg. 1972-ben a Fogpótlástan című tankönyvét a Medicina Könyvkiadó nívódíjjal jutalmazta. 1966 februárjában a Budai Izraelita Hitközség a választmányának dísztagjává választotta.[7]

Házastársa Márer Anna (1899–1978) volt, Márer Ármin és Schultz Friderika lánya, akit 1925. január 4-én Szegeden vett nőül.[8]

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (F-7-1).

Főbb művei[szerkesztés]

  • Elülső fogak biológikus és kozmetikus pótlása porcellán gyökerek alkalmazásával (Budapest, 1946)
  • Új szempontok a teljes felső prothesisek készítésénél (Budapest, 1947)
  • Felső ajak asymetria stomatológiailag korrigált esete (Budapest, 1947)
  • Újabb szempontok a pelottás teljes alsó protézis készítésénél (Budapest, 1949)
  • Szemfogak harmadosztályú kavitásában alkalmazott kettős inlay-rendszer (Budapest, 1949)
  • Újabb ismeretek alkalmazása teljes alsó protézis készítésekor (Budapest, 1950)
  • Anatomiai és funktionális szempontok a teljes felső protézis szerkesztésében (Budapest, 1950)
  • A lemezes fogpótlás új irányelvei (Budapest, 1952)
  • A retenciós protézis (Budapest, 1954)
  • A foghiányok klinikuma és a lemezes fogpótlás (Budapest, 1959)
  • Fogpótlástan (Budapest, 1971, 2. javított és bővített kiadás: Budapest, 1973)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Kossuth-díj (1950)
  • Purkinje-emlékérem
  • Platschik-érem (Padovai Egyetem, 1962)
  • Szakszervezeti Munkáért arany fokozata (1969)[9]
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1970)
  • Árkövy-emlékérem (1972)[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Kemény Imre, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07684.htm
  2. ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2022. június 8.)
  3. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 154829/1915. Forrás: MNL-OL 30797. mikrofilm 568. kép 3. karton
  4. ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 1989/1891. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. március 2.)
  5. ↑ „Elhunyt dr. Kemény Imre”, Magyar Hírlap, 1974. február 7., 8. oldal (Hozzáférés: 2021. március 2.) 
  6. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 458/1882. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. március 2.)
  7. ↑ „Dísztag”, Új Élet, 1966. február 1., 1. oldal (Hozzáférés: 2021. március 2.) 
  8. ↑ Házasságkötési bejegyzés a szegedi polgári házassági akv. 2/1925. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. március 2.)
  9. ↑ „Szakszervezeti Munkáért”, Fogorvosi Szemle, 1969. március 1. (Hozzáférés: 2021. március 2.) 
  10. ↑ „Dr. Kemény Imre orvosprofesszor kitüntetése”, Új Élet, 1972. április 15. (Hozzáférés: 2021. március 2.) 

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kemény_Imre_(fogorvos)&oldid=26772239”