Keith Emerson
| Keith Emerson | |
 |
|
| Keith Emerson 2006-ban. | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1944. november 2. (68 éves) Anglia, Todmorden |
| Pályafutás | |
| Műfajok | progresszív rock, rock |
| Aktív évek | 1967 - napjainkig |
| Együttes | The Nice, Free Creek, Emerson, Lake and Palmer, Keith Emerson Band |
| Hangszer | billentyűs hangszer, piano |
| Kiadók | Edel Records Manticore Records J!MCO Records Sanctuary Records EMI Gunslinger Records Cinevox Records |
|
|
|
| [http://KeithEmerson.com Keith Emerson weboldala] | |
Keith Emerson (1944. november 2.) angol billentyűs és zeneszerző. A Nice majd az Emerson Lake and Palmer tagjaként vált világhírűvé. Őt tekintik a szimfonikus rocknak nevezett irány elindítójának.
Tartalomjegyzék |
Nice [szerkesztés]
A Nice zenéjét Keith tehetsége, ízlése, virtuozitása és excentrikussága határozta meg. Ekkoriban főként két, a klasszikus zene és a jazz közötti hidat építő zongorista hatott játékára: a francia Jacques Loussier és az ekkortájt a Charles Lloyd Quartetben játszó Keith Jarrett. A Nice rendszeresen játszott is a Lloyd repertoárjából (mindenekelőtt a Sombrero Sam-et és a Sorceryt). Az 1968-as második lemez (Ars Longa Vita Brevis) már teljesen a billentyűzsonglőr elképzeléseit tükrözte. Az A oldalon részletek hallhatóak Sibelius Karélia szvitjéből, a B oldal pedig Johann Sebastian Bach III. Brandenburgi versenyének rock átirata. Teljesítményére már a szakma is meglepetten kapta fel a fejét. 1969 októberében jelent meg az öt tételes Five Bridges, amelyen Emerson kiélhette grandiózus vágyait: Johann Sebastian Bach, Csajkovszkij, Guida, Sibelius, Bob Dylan és Coleman Hawkins dallamit gyúrta összefüggő szvitté. és bolondította meg helyenként jazzes futamokkal és boogie-woogie-val.
Emerson Lake and Palmer [szerkesztés]
1969-ben a szaksajtó a billentyűs hangszerek Jimi Hendrixe címkével illette. Az első lemezekkel a progresszív rock egyik legnépszerűbb formációja lett az ELP. Keith Bartók Béla és Muszorgszkij feldolgozásaival legendássá vált, és a komolyzeneértők elismerését is kivívta. Az ELP saját kompozíciói szintén azt a hitet erősítették, hogy a progresszív rock új dimenziókat nyit a rock világában. Sikerük csak 1974-ig tartott, utána a zenekar feloszlott. Ezután többször újjáalakultak a '80-as és a '90-es években is. Keith az utóbbi időkben már saját neve alatt turnézik. Az utóbbi években Marc Bonilla gitárossal játssza számait.
Stílusa [szerkesztés]
Emerson a Nice-ban és az ELP korai éveiben nem nélkülözte a botrányos színpadi jeleneteket sem: szabályos "ökölharcot" vívott Hammond L-100-as orgonájával. Kézzel, lábbal, bokszerrel, korbáccsal és minden keze ügyébe kerülő eszközzel ütötte, verte felszerelését, ami két Hammond-orgonából, egy elektromos zongorából, egy Moog szintetizátorból, egy mellotronból és egy Steinway hangversenyzongorából állt. Később ez a szadista magatartás annyira eluralkodott rajta, hogy zenésztársait sem kímélte. Egyik alkalommal például dobszólója közben korbáccsal úgy eltángálta Carl Palmert, hogy a zenészt kórházba kellett szállítani. Fellépéseik további látványossága volt, hogy Emerson előadásonként „kibelezett”, szétmarcangolt egy-egy Hammond-orgonát is. Mint szemtanúk elmondták: A zsinórokat úgy szaggatta ki belőle, mint a tyúkbelet, és Emersont a koncertek végén félholtként támogatták az öltözőbe, ahol órákon át injekciókkal élesztgették. Legendás tettei közé tartozik még, hogy Leonard Bernstein Amerika című számának szatirikus előadása közben elégette az amerikai lobogót. Dallamos és virtuóz stílusával számos újítást vezetett be: ő alkalmazta zenéjében először a Hammond-orgonát, majd a Moogot, ő szólaltatott meg néhány billentyűsorral hegedűket, kórusokat, nagyzenekari hangzást.
Szólólemezei [szerkesztés]
- Inferno (1980 film)|Inferno filmzene (1980)
- Nighthawks (film)|Nighthawks filmzene (1981)
- Honky (1985)
- Best Revenge filmzene (1986)
- Murderock filmzene (1986)
- The Emerson Collection (1986)
- Harmageddon/China Free Fall (1987)
- The Christmas Album (1988)
- Changing States (a/k/a Cream of Emerson Soup)(1995)
- Emerson Plays Emerson (2002)
- The Church (film)|La Chiesa filmzene (2002)
- Godzilla: Final Wars filmzene (2004)
- At the Movies (2005)
- Hammer it Out (válogatás) (2005)
- Off the Shelf (2006)
- Keith Emerson Band (2008)
Források [szerkesztés]
- Forrester, George, Martyn Hanson and Frank Askew. Emerson, Lake & Palmer, The Show That Never Ends, A Musical Biography. (2001) Helter Skelter Publishing ISBN 1-900924-17-X.
- Keith Emerson, Pictures of an Exhibitionist. (2004) ISBN 1844540537
- Jávorszky - Sebők: A rock története 2.
- Interview with Keith Emerson, 2007
- Keith Emerson Radio Interview With Chris Comer May 30, 2006
