Keith Emerson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keith Emerson
Emo-Nearfest 06.jpg
Keith Emerson 2006-ban
Életrajzi adatok
Született 1944. november 2. (69 éves) Anglia, Todmorden
Pályafutás
Műfajok progresszív rock, rock
Aktív évek 1967-től napjainkig
Együttes The Nice, Free Creek, Emerson, Lake & Palmer, Keith Emerson Band
Hangszer billentyűs hangszer, piano
Kiadók Edel Records
Manticore Records
J!MCO Records
Sanctuary Records
EMI
Gunslinger Records
Cinevox Records

[http://KeithEmerson.com Keith Emerson weboldala]

Keith Emerson (1944. november 2.) angol billentyűs és zeneszerző. A Nice, majd az Emerson, Lake & Palmer tagjaként vált világhírűvé. Őt tekintik a szimfonikus rocknak nevezett irány elindítójának.

Nice[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nice zenéjét Keith tehetsége, ízlése, virtuozitása és excentrikussága határozta meg. Ekkoriban főként két, a klasszikus zene és a jazz közötti hidat építő zongorista hatott játékára: a francia Jacques Loussier és az ekkortájt a Charles Lloyd Quartetben játszó Keith Jarrett. A Nice rendszeresen játszott is a Lloyd repertoárjából (mindenekelőtt a Sombrero Samet és a Sorceryt). Az 1968-as második lemez (Ars Longa Vita Brevis) már teljesen a billentyűzsonglőr elképzeléseit tükrözte. Az A oldalon részletek hallhatóak Sibelius Karélia szvitjéből, a B oldal pedig Johann Sebastian Bach III. Brandenburgi versenyének rock átirata. Teljesítményére már a szakma is meglepetten kapta fel a fejét. 1969 októberében jelent meg az öttételes Five Bridges, amelyen Emerson kiélhette grandiózus vágyait: Bach, Csajkovszkij, Guida, Sibelius, Bob Dylan és Coleman Hawkins dallamit gyúrta összefüggő szvitté és bolondította meg helyenként jazzes futamokkal és boogie-woogie-val.

Emerson Lake and Palmer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969-ben a szaksajtó a billentyűs hangszerek Jimi Hendrixe címkével illette. Az első lemezekkel a progresszív rock egyik legnépszerűbb formációja lett az ELP. Keith Bartók Béla- és Muszorgszkij-feldolgozásaival legendássá vált, és a komolyzeneértők elismerését is kivívta. Az ELP saját kompozíciói szintén azt a hitet erősítették, hogy a progresszív rock új dimenziókat nyit a rock világában. Sikerük csak 1974-ig tartott, utána a zenekar feloszlott. Ezután többször újjáalakultak a ’80-as és a ’90-es években. Keith az utóbbi időkben már saját neve alatt turnézik. Az utóbbi években Marc Bonilla gitárossal játssza számait.

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emerson a Nice-ban és az ELP korai éveiben nem nélkülözte a botrányos színpadi jeleneteket sem: szabályos „ökölharcot” vívott Hammond L-100-as orgonájával. Kézzel, lábbal, bokszerrel, korbáccsal és minden keze ügyébe kerülő eszközzel ütötte, verte felszerelését, ami két Hammond-orgonából, egy elektromos zongorából, egy Moog-szintetizátorból, egy mellotronból és egy Steinway hangversenyzongorából állt. Később ez a szadista magatartás annyira eluralkodott rajta, hogy zenésztársait sem kímélte. Egyik alkalommal például dobszólója közben korbáccsal úgy eltángálta Carl Palmert, hogy a zenészt kórházba kellett szállítani. Fellépéseik további látványossága volt, hogy Emerson előadásonként „kibelezett”, szétmarcangolt egy Hammond-orgonát is. Mint szemtanúk elmondták: A zsinórokat úgy szaggatta ki belőle, mint a tyúkbelet, és Emersont a koncertek végén félholtként támogatták az öltözőbe, ahol órákon át injekciókkal élesztgették. Legendás tettei közé tartozik még, hogy Leonard Bernstein Amerika című számának szatirikus előadása közben elégette az amerikai lobogót. Dallamos és virtuóz stílusával számos újítást vezetett be: ő alkalmazta zenéjében először a Hammond-orgonát, majd a Moogot, ő szólaltatott meg néhány billentyűsorral hegedűket, kórusokat, nagyzenekari hangzást.

Szólólemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Inferno (1980 film)|Inferno filmzene (1980)
  • Nighthawks (film)|Nighthawks filmzene (1981)
  • Honky (1985)
  • Best Revenge filmzene (1986)
  • Murderock filmzene (1986)
  • The Emerson Collection (1986)
  • Harmageddon/China Free Fall (1987)
  • The Christmas Album (1988)
  • Changing States (a/k/a Cream of Emerson Soup)(1995)
  • Emerson Plays Emerson (2002)
  • The Church (film)|La Chiesa filmzene (2002)
  • Godzilla: Final Wars filmzene (2004)
  • At the Movies (2005)
  • Hammer it Out (válogatás) (2005)
  • Off the Shelf (2006)
  • Keith Emerson Band (2008)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]