Karl Friedrich Eichhorn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl Friedrich Eichhorn
Szobra a straßburgi egyetem főépületén

Karl Friedrich Eichhorn (Jena, 1781. november 20.Köln, 1854. július 4.) német jogtudós, Johann Gottfried Eichhorn fia.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Göttingenben tanult, 1801-ben a birodalmi kamarai törvényszéknél kezdte meg működését és 1803-ban Göttingenben habilitáltatta magát, ahol az ítélőszék tagja lett. 1805-ben Odera-Frankfurtban lett tanár, ahonnan az egyetemnek a fővárosba áttételekor 1811-ben ő is Berlinbe jött és 1815-ben Savigny-val együtt a Zeitschrift für geschichtliche Rechtwissenschaft-ot alapította meg. 1813-ban mint önkéntes a porosz honvédségbe lépett, 1814-től ismét Berlinben és 1817 és 1829 Göttingenben tanított, 1832-ben megint Berlinben működött, de 2 év múlva, mellbaja miatt kénytelen volt tanszékét otthagyni. Aztán titkos főtörvényszéki tanácsos, 1838-ban az államtanács, 1842-ben a törvényhozótestület és 1843-ban a főszámvevőszék tagja lett. Ez utóbbi hivataláról már 1844-ben lemondott. 1838-1841-ben és 1844-46-ban a szövetségi választott bíróság tagja volt. 1847-ben valamennyi hivataláról lemondott.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Deutsche Staats- und Rechtsgeschichte (Göttinga, 1808-22; 5. kiad. 1843-45, 4 kötet);
  • Einleitung in das deutsche Privatrecht (u. o. 1824, 0. kiad. 1845);
  • Ueber Allodifikation der Lehen (u. o. 1828);
  • Grundsätze des Kirchenrechts (u. o. 1831-33, 2 kötet);
  • Betrachtungen über die Verfassung des Bundes (Berlin, 1833);
  • Chriemhildens Rache (Göttingen, 1824, szomorújáték).[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. ö. Schulte K. F. E., nach seinen Aufzeichnungen, Briefen, etc. (Stuttgart, 1884).