Karimáscsőrű réce

Karimáscsőrű réce
	;
Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes);
Család:	Récefélék (Anatidae);
Alcsalád:	Tarkalúdformák (Tadorninae);
Nemzetség:	Zuhatagirécék (Merganettini);
Nem:	Hymenolaimus;
Faj:	H. malacorhynchos;
Tudományos név
	Hymenolaimus malacorhynchos; (Gmelin, 1789)
Szinonimák
	Hymenolaimus malacorhynchus
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Karimáscsőrű réce témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Karimáscsőrű réce témájú médiaállományokat.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

A karimáscsőrű réce (Hymenolaimus melanocorhynchos) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Hymenolaimus nem egyetlen faja.

[szerkesztés] Előfordulása

Új-Zéland bennszülött madara, ma már csak néhány költőhelyen él. Állományai a védelmi intézkedések ellenére is fogyatkoznak.

[szerkesztés] Alfajai

Hymenolaimus malacorhynchus malacorhynchus – Déli Sziget
Hymenolaimus malacorhynchus hymenolaimus – Északi Sziget

[szerkesztés] Megjelenése

Teljes hossza 54 centiméter. Mindkét nem tollazata majdnem egységesen világos palaszürke, a fej valamivel sötétebb, mint a törzs, a mellet vöröses foltok borítják. Igen feltűnő nagy világos csőre, melynek csúcsáról keskeny, fekete színű bőrlebeny lóg.

[szerkesztés] Életmódja

Hegyi patakok erős és sebes sodrású, sziklás-kavicsos szakaszainak erősen specializálódott lakója.

Rendszerint magányosan vagy családi közösségekben látható. Az életük végéig összetartó párok erősen territoriálisak, az általuk lakott folyószakaszról minden fajtársukat elüldözik. Általában nyugodtan ülnek a köveken, ezért nehéz felfedezni őket. Úszva vagy sziklákon ugrálva meredek folyószakaszokon vagy zuhatagokon is átkelnek.

Táplálékuk apró víziállatokból, főleg tegzes- és szúnyoglárvákból áll, átkutatják utánuk a kövek felszínét vagy csőrükkel átszűrik a vizet. Ez a specializált életmód a faj veszélyeztetettségének fő oka.

[szerkesztés] Szaporodása

A költési időszak augusztustól októberig tart. A fészkek a parti bozótos üregeiben, bokrok vagy kidőlt fatörzsek alatt és kis sziklahasadékokban rejtőznek. Csak a tojó kotlik, a hím a fészek közelében őrködik és mindig csatlakozik a fészket elhagyó tojóhoz. A fiókákat a szülők közösen gondozzák.