Karatuzszkoje
| Karatuzszkoje (Каратузское) | |
_-_Luftbild.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Oroszország |
| Föderációs alany | Krasznojarszki határterület |
| Járás | Karatuzszkojei |
| Irányítószám | 662850 |
| Körzethívószám | 39137 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Elhelyezkedése | |
 Karatuzszkoje
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 53° 36′, k. h. 92° 52′Koordináták: é. sz. 53° 36′, k. h. 92° 52′ | |
Karatuzszkoje
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Karatuzszkoje témájú médiaállományokat. | |
Karatuzszkoje (oroszul: Каратузское) falu Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Karatuzszkojei járás székhelye.
Népessége: 7456 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
Krasznojarszktól 550 km-re délre, a Karatuz (az Amil mellékfolyója) bal partja közelében helyezkedik el. Kb. 100 km-re délkeletre van (közúton) Minuszinszktól, mellyel autóbuszjárat köti össze.
Neve a türk „каратус” ('fekete só'), illetve a hakasz „хара тос” ('fekete fenékjég') szavakból származhat.
Története[szerkesztés]
_p207_KARATUSKI.jpg)
A terület a 18. második felében orosz határvidék volt, melyet számos kozák cölöpvár, őrhely védett. 1767-ben az Amilba ömlő Sadat folyócska partján is kozák őrhely létesült. Miután a „sadati erőd” (feltehetően) leégett, az ottani kozákok 1785–1787 között valamivel arrébb, a Karatuz partján építették fel új őrhelyüket, ahol már földet is műveltek. Matthias Alexander Castrén finn nyelvész, néprajzkutató, aki 1847 júliusában járt a vidéken, így írt róla: A Tuba [a Jenyiszej mellékfolyója] menti jó földeken viszonylag sűrű a lakosság, de mellékfolyóit, az Amilt és a Kizirt alig lakják. A legtávolabbi (a folyón legföljebbi) település a sadati kozák erőd, mely az Amilba ömlő Karatusz partján áll. Az után az út véget ér, és csak keskeny ösvény vezet tovább az Amil mentén a Szajánok hegyei felé.[2]
Az aranyláz idején a kozák falu az aranymosók egyik központi települése volt. Évente szeptemberben tartott vásárain lisztet, gabonaféléket, bőröket lehetett nagy mennyiségban beszerezni. Az árut részben a Jenyiszejen szállították az északi központokba (Krasznojarszk, Jenyiszejszk), részben délre az Amil-menti aranymosó telepekre.
1924-ben a település az akkor létrehozott járás székhelye lett.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 3.)
- ↑ Казачий Kаратузъ. История возникновения станицы (Szergej Bajkalov, Abakan, 2011-12-04. Hozzáférés: 2019-07-27
Források[szerkesztés]
- Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven)[halott link]
