Karai János

Karai János
Életrajzi adatok
Született	1928. március 8. Tompaládony
Elhunyt	2004. január 25. (75 évesen) Budapest
Ismeretes mint	gépészmérnök egyetemi oktató
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Szakmai kitüntetések
Eötvös Loránd-díj (1985) Akadémiai Díj (1993)

Karai János (Pórládony, 1928. március 8. – Budapest, 2004. január 25.) magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Eötvös Loránd-díjjal és Akadémiai Díjjal kitüntetett tanszékvezetője, dékánhelyettese, dékánja majd rektorhelyettese, professor emeritus.

Élete

1928. március 8-án született az akkor Sopron vármegyéhez tartozó Pórládony településen (ma a Vas vármegyei Tompaládony településrésze), Karai József és Szabó Irma fiaként, nyolcgyerekes családban. Egyetemi tanulmányait 1948 és 1952 között végezte a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, majd végzése után, még abban az évben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem jogelődjén kapott állást, az akkori Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karának Műszaki Tanszéken, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 1954-ben kötött házasságot Lacza Éva termelőszövetkezeti dolgozóval.

Egyetemi pályájának első két évében, 1952-től 1954-ig tanársegéd, majd 1955-től 1957-ig adjunktus volt. Az egyetem átszervezésével, 1957-től a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (majd újabb átszervezés után a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) Termesztési Karának Kertészeti Géptan Tanszékén lett adjunktus. 1961-ben doktorált, 1968-ban lett a műszaki tudományok kandidátusa, egyúttal docensi kinevezést is kapott.

1970-ben választották meg első alkalommal a(z évtizedek során több névváltoztatáson átesett) Műszaki Tanszék vezetőjének; e tisztségét mintegy negyed évszázadon keresztül megszakítás nélkül viselte. 1972-ben kapott egyetemi tanári kinevezést, majd az 1974 és 1986 közötti tizenkét évben előbb az egyetem Kertészeti Karának dékánhelyettese (1974-1980), majd egy időre dékánja (1980-1983), utána pedig, három évre az egyetem rektorhelyettese lett (1983-1986). 1978-ban elnyerte a műszaki tudományok doktora címet – ugyanebben az évben átvehette a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem jubileumi emlékplakettjét –; 1985-ben a munkásságát Eötvös József-díjjal, 1993-ban pedig Akadémiai Díjjal ismerték el. 1996. december 31-ével vonult nyugdíjba.

Szervezeti tagságai közül említést érdemel a Magyar Agrártudományi Egyesülés kertészeti gépészeti szakosztályának elnöki megbízatása, illetve a Gépipari Tudományos Egyesülés szintén elnöki tisztsége. A Magyar Tudományos Akadémia Agrár Műszaki Bizottsága is a tagjai közé választotta, a bizottságon belül a tudományos káderfejlesztési albizottság elnöke volt.

2004. január 25-én hunyt el Budapesten, temetése 2004. július 13-án zajlott a rákoskeresztúri Új köztemetőben.

Művei

Karai János a szakterületén számos tankönyv és jó néhány szakkönyv szerzője volt egyedül vagy társszerzőkkel, jelentősebb munkáinak száma is mintegy ötvenre tehető. Legfontosabb munkái az alábbiak:

• Kertészeti géptan I-II. (1960-1961)
• Kertészeti alapismeretek (1963)
• Kertészeti munkagépek és berendezések (1967)
• A termesztő berendezések szellőztetésének gépészeti kérdései (1975)
• Épületgépészet a termesztőtelepeken (monográfia, 1979)
• Kertészeti kisgépek a kertekben és a kisgazdaságokban (monográfia, 1992)
• Tájrendező és kertépítő gépek (monográfia, 1992)
• A kertészeti géptan alapjai (monográfia, 1996)
• A kertészeti termesztés műszaki fejlesztése és integrációs rendszere. (In: Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián, 1997).

Források

• Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1992. Biográf, Budapest
• Karai János a névpont.hu adatbázisában