Kanban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Kanban (看板, magyarul „kártya“, „tábla“, „bizonylat“) a termelés vezérlésének a Pull-Prinzip (azaz húzó- vagy hívóelv) és kizárólag egy fogyasztási helyen fellépő igény kielégítésére koncentrál. A kanban rendszerben egy (kanban) mennyiség fogyása alapján irányítjuk a gyártást, vagy beszerzést. A klasszikus "toló" rendszerű alapanyagellátással szemben, amikor az igény alapján gyártunk, itt a kanbanban tárolt mennyiség tartása a célunk. Az igény kiszolgálása így közvetett módon teljesül. Ezért nevezzük "húzó" rendszernek.

A Kanban alapvető része a Just in Time gyártási rendszernek.

A kanban a „Just In Time” nevű vezetéselméleti gyártási rendszerben használatos japán fogalom, melynek szószerinti jelentése „jel”, vagy „utasítás kártya”.

A rendszer sarkalatos pontja a kanbanban tárolt mennyiség meghatározása. Ezzel biztosítható az alacsony készletek mellett is a maximális rendelkezésre állás.

A kanban tehát egy gyár termelőegységében alkalmazott kézi jelzés-rendszer, mely kártyákat használ valami szükség látható jelzésére. Más eszközök is használatosak erre a célra: vannak akik műanyag jelzőzászlókat (amit kanban kockának hívnak), vagy labdákat (gyakran golf-, vagy pingponglabdákat) használnak valamilyen gyártási mozgás kiváltására. Ilyen mozgás lehet egy gyárban egy segéd-, vagy nyersanyag igénylése, vagy egy félkész termék továbbítása.

Például, mondjuk egy termelési egységben lévő munkapadon két polc van a munkasztal két oldalán. A nyersanyagokat az egyik (bejövő) polcra helyezik, a készterméket pedig a másikra (kimenő). Ezek a polcok ebben az esetben kanban-ként szerepelnek. A kimenő-polcra helyezett kis zászlócska például jelezheti, hogy a polcon lévő késztermékeket el lehet vinni, vagy a bejövő polcon lévő zászlócska újabb nyersanyagot igényelhet…stb.

A kanban általában valamilyen mértékegységet jelöl, például egy doboznyi készterméket, és ha több doboznyi készült el, akkor a jelek száma jelezheti azt. Ez előnyös lehet az anyagmozgatók számára munkájuk ütemezése szempontjából.


Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti kanban-rendszert (Kanban-System) 1947-ben a japán Toyota Motor Corporation-nél Taiichi Ohno fejlesztette ki. Az oka nagyon egyszerű volt: az amerikai versenytársakhoz képest elenyésző volt a Toyota produktivitása. Ohno így írta le ötletét: „Valahogy alkalmazni kéne a termelés anyagáramlásában is a szuparmarket elvet, miszerint, ha elveszünk a polcról egy adott tulajdonságokkal bíró és adott mennyiségű terméket, jelentkezik a hiány és az feltöltésre kerül“.


A kanban funkciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Utasítás termelésre vagy szállításra
    • Megmutatja, hogy melyik termékből, mennyit (kanbanon szereplő információk), és mikor (amikor a kanbant leveszik) kell gyártani, szállítani.
  2. A vizuális irányítás eszköze
    • Eszköz a túltermelés elkerülésére
    • Eszköz a szabálytalan termelési sebesség felismerésére
  3. A kaizen eszköze
    1. Csökkentsük a kanbanok számát egyesével
    2. Probléma fog adódni
    3. Vizsgáljuk ki a problémát
    4. Szüntessük meg a problémát fejlesztéssel


Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bichler,K.; Schröter, N.: Praxisorientierte Logistik. 1. Aufl. Stuttgart; Berlin; Köln 1995.
  • Dickmann, P.: Schlanker Materialfluss. 2. Aufl. Berlin (Springer) 2008, ISBN 978-3-540-79514-8.
  • Dr. Koczor Zoltán: Statisztikai folyamatszabályozó MMT tanfolyami anyag.
  • Dr. Péczely György, Péczely Csaba, Péczely György: LEAN3 - Termelékenység-fejlesztés egységes rendszerben, A. A. Stádium Kft. Szeged., ISBN 978-963-08-3163-5

Linkek a világhálón[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]