Frank Bunker Gilbreth

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
F. B. Gilbreth (a kamerával szemben), 1916 körül

Frank Bunker Gilbreth (Fairfield, 1868. július 7. - Montclair, 1924. június 14.) amerikai mérnök, a tudományos menedzsment egyik megalapozója, a mozdulatelemzés első alkalmazója.

Gilbreth a középiskola után kőművesként kezdett el dolgozni, majd építési vállalkozó lett. Órákat is adott a Purdue Egyetemen. 1904-ben házasodott össze Lillian Moller Gilbrethel, akitől 12 gyereke született. Gilbreth fiatal építési vállalkozóként találta meg a hivatását, amikor kőművesként egyszerűbb és gyorsabb falazási módszereket keresett. Feleségével együtt éveken át vizsgálták a munkások (fizikai és szellemi munkások) munkastílusát, szokásait, hogy egyszerűbb módokat találjanak a munka elvégzésére. Menedzsment tanácsadó céget alapítottak Gilbreth, Inc. néven. Gilbreth az I. világháború alatt az amerikai hadseregben szolgált, feladata az volt, hogy megtalálja a kisebb fegyverek gyorsabb és hatékonyabb szét- és összeszerelésének a módját.

Kutatómunkája során arra a következtetésre jutott, hogy a munkavégzési folyamat 17 alapmozdulat kombinációjából épül fel, amik 3 fő csoportba sorolhatóak: megragadás, mozgatás, megtartás. Kutatásaihoz a munkások mozdulatait filmre is vette. Gilbreth arra tanította a menedzsereket, hogy a munka elvégzésének a módját folyton kérdőjelezzék meg, és felhívta a figyelmet a folyamatos fejlesztés fontosságára.

Ő volt az első, aki azt javasolta, hogy a sebész mellett legyen egy ápolónő, aki a sebész kezébe adja a műszereket és eszközöket akkor, amikor arra a sebésznek az operáció közben szüksége van.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Frank Bunker Gilbreth, Sr. című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.