Kalmár Ferenc (tanító)
| Kalmár Ferenc | |
 | |
| Született | 1828. szeptember 17.[1] Bihardiószeg[2] |
| Elhunyt | 1888 (59-60 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | tanár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kalmár Ferenc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kalmár Ferenc (Bihardiószeg, 1828. szeptember 17. – 1888 után) tanító.
Életútja[szerkesztés]
Módos, református földművesgazda szülők gyermeke. Szülőhelyén végezte el az elemit és az akkor még itt fennálló hatosztályos gimnáziumot, ahol eredményei alapján már az utolsó években a kisebb osztálytanítónak négy éven át segédkezett, s ez a pedagógusi pálya felé orientálta. A debreceni református főiskolában tanult, ahol 1844 őszén subscribált és onnan mint tanító ment ki Kismarjára, ahol két évet töltött el; azután ismét visszament Debrecenbe, ahol Zákány Józseftől hallgatta a neveléstudományt. 1848. március 14-én vizsgát tett és Tiszaföldváron lett tanító, ahol öt évig működött, azután Tisza-Nagyréven három évig, Túrkevén három és fél évig tanított. 1859. szeptemberben meghívták Bihardiószegre, ahol 1871-ig mint a fiúgyermekek, azután mint leányok tanítója működött. Mint természetkedvelő megtanulta az állatkitömést. Jeles kertész volt, maga Lukácsi Sándor is meglátogatva őt, elismerően nyilatkozott virágos és fás kertjéről. Nagy hangsúlyt helyezett a gyermekek gyakorlati oktatására, megismertette velük „az állattömészetet, virágkertészetet s a házi iparmunkák közül a szék és kosárfonást, művirágkészítést; leánytanítványai felügyelete alatt okttattak a női kézimunkákban.” Számontartott és sűrűn látogatott régiség- és természetrajzi gyűjteményét külön nagy helyiségben rendezte be.[3] Az érmelléki református tanítóegylet elnöki tisztét is betöltötte, melyről négy évi munkásság után vonult vissza, mert megrendítette a lelkészként már működő Viktor fia váratlan halála.
A nagyváradi Biharnak tizenegy évig és a székelyhídi Érmelléknek három évig volt rendes levelezője, mely lapokban közhasznú cikkei is jelentek meg, pl. a háziiparról; a Tanügyi Lapokban (1874. Alakítsuk át az iskolaudvart kertté, Tartsunk iskoláinknál gyűjteménytárt, múzeumot, Új anyag a kézi munkához, muhar, Horkai Antal halálára költemény, 1875. Észrevételek, Növények az iskolatermekben, Kézi foglalkozások az iskolában, 1876. Válaszul egy tanítónak, tanácsul sokaknak.)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (magyar nyelven)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
- ↑ Gyűjteményében van 243 kitömött állat, 100 drb. kifutt tojás, 150 drb. ásvány, 120 csiga, 270 drb. régi pénz (ebből több a nagyváradi múzeumban), 120 szárított növény, 9 koponya és néhány különösség, mint csuda növésű tengeri, rozs, buza stb. Alul tölthető korsó, rovás… Általa készített földgömb, nagy pipa, római sírmécs, 11 olajfestésű, 3 varrott és 23 arckép a történettanítás szemléltetésére stb.Glatz György: Tanítói szép munkakör. Magyar Paedagogiai Szemle, IX. évf. 8. sz. (1888) 241–246. o. Hozzáférés: 2022. szeptember 14.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. [1]
- Glatz György: Tanítói szép munkakör. Magyar Paedagogiai Szemle, IX. évf. 8. sz. (1888) 241–246. o. Hozzáférés: 2022. szeptember 14. (Arcképével a 241. oldalon)