Közügyektől eltiltás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A közügyektől eltiltás egy jogfosztó-jogkorlátozó jellegű mellékbüntetés a magyar büntetőjogban. Jelentősége abban áll, hogy a jogalkotó meg kívánta fosztani a közügyekben való részvételtől mindazon bűnelkövetőket, akik méltatlanná váltak az abban való részvételre.

Már a Csemegi-kódex is tartalmazott hasonló jellegű büntetéseket (hivatalvesztés, politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése). 1950-ben a Btá. kodifikációja során a kettőt összevonták, s így alakult ki a közügyektől eltiltás első formája. 1954-ben hatályon kívül helyezték, helyette az "egyes jogoktól való eltiltás" nevű mellékbüntetés lépett, azzal a szándékkal, hogy az elkövetőt egyes konkrét jogtól is el lehessen tiltani. 1961-ben az új Btk. visszaállította az 1950-es állapotot, azzal az indoklással, hogy az eltiltással érintett jogok összefüggnek, s az egyes jogokra felbontás nem eredményezett külön érzékelhető joghátrányt. Ez a mellékbüntetés azóta is így szerepel a Btk.-ban.

Fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

62. §. (1) Azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek, és méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen, azok gyakorlásától el kell tiltani.

A közügyektől való eltiltásnak két együttes feltétele van: a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés és a közügyekben való részvételre való méltatlanság. Ez utóbbi megállapítása az elkövető személyiségének, életvitelének, fokozott társadalomra veszélyességének elemzése alapján lehetséges. Különösen ilyen lehet az állam elleni, a hivatali bűncselekmények csoportja, a hivatalos személy elleni és egyéb erőszakos bűncselekmények elkövetőivel szemben. A Legfelsőbb Bíróság 15. sz. Irányelve alapján pedig az élet elleni szándékos bűncselekmények elkövetői általában érdemtelenek a közügyekben való részvételre.

Az eltiltás hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

62.§.(2) A közügyektől eltiltott
a) nem vehet részt népképviseleti szerv tagjainak választásában, népszavazásban és népi kezdeményezésben,
b) nem lehet hivatalos személy,
c) nem működhet népképviseleti szerv testületében (bizottságában),
d) nem viselhet tisztséget társadalmi szervezetben, köztestületben, közalapítványban,
e) nem érhet el katonai rendfokozatot,
f) nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt.
(3) A közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti
a) mindazon tagságát, állását, tisztségét vagy megbízatását, amelynek elnyerését az (1) bekezdés kizárja,
b) katonai rendfokozatát, továbbá belföldi kitüntetését és azt a jogát, hogy külföldi kitüntetést viselhessen.

Az eltiltás tartama[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

63. § (1) A közügyektől eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.
(2) A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ebbe nem számít bele az az idő, amely alatt a közügyektől eltiltással érintett jogok a 41. § (3) bekezdése értelmében szünetelnek, valamint amíg az elítélt kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a közügyektől eltiltás tartamába be kell számítani.

Fiatalkorúak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvény értelmében fiatalkorút csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetén lehet a közügyektől eltiltani.