Megrovás
| Büntetőjog általános rész 1. A büntetőjog sorozat része |
|---|
 |
| A bűncselekmény és az elkövető |
|
Bűncselekmény · Bűntett és vétség · Halmazat · Szándékosság és gondatlanság · Kísérlet · Előkészület · Elkövető |
| Büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok |
|
Gyermekkor · Kóros elmeállapot · Kényszer és fenyegetés · Tévedés · Jogos védelem · Végszükség · Jogszabály engedélye · Magánindítvány vagy feljelentés hiánya |
| Büntethetőséget megszüntető okok |
|
Az elkövető halála · Elévülés · Kegyelem · Tevékeny megbánás |
| Büntetések és mellékbüntetések |
|
Szabadságvesztés · Elzárás · Közérdekű munka · Pénzbüntetés · Közügyektől eltiltás · Foglalkozástól eltiltás · Járművezetéstől eltiltás · Sportrendezvények látogatásától való eltiltás · Kitiltás · Kiutasítás |
| Intézkedések |
|
Megrovás · Próbára bocsátás · Jóvátételi munka · Kényszergyógykezelés · Elkobzás · Vagyonelkobzás · Pártfogó felügyelet · Elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele · A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A megrovás a magyar büntetőjog egyik intézkedési neme, egyben a legenyhébb szankció.
A hatályos magyar Büntető Törvénykönyvben[szerkesztés]
Megrovásban kell részesíteni azt, akinek a cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés - ide nem értve az elkobzást és a vagyonelkobzást - alkalmazása is szükségtelen.[1] A megrovással a hatóság a rosszallását fejezi ki, és felhívja az elkövető figyelmét, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől.[2]
A megrovás - akár a próbára bocsátás vagy a jóvátételi munka önállóan, büntetés helyett alkalmazható.[3]
Története[szerkesztés]
A magyar büntetőjogban először az 1930. évi 34. tc. tette lehetővé az ítélethozatal mellőzését vétség vagy kihágás esetében, ha a bűnösség olyan csekély és a cselekmény tárgyi súlya annyira jelentéktelen volt, hogy a büntetés alkalmazása szükségtelennek bizonyult. Ezt átvette az 1950. évi Btá. is, majd figyelmeztetés néven került be az 1961-es Btk.-ba, s lényegében változatlan tartalommal megrovás néven 1978-tól része a büntetőjogunknak.
Elemzése[szerkesztés]
A megrovás a legenyhébb büntetőjogi jogkövetkezmény, méghozzá nevelő jellegű intézkedés. A megrovás a bűncselekmény elkövetőjének erkölcsi elítélését jelenti, más, ténylegesen bekövetkező joghátrány nélkül. Legfontosabb célja, hogy az elkövetőt törvénytisztelő magatartásra intse és nevelje.
A megrovásnak kettős tartalma van. Egyrészt a hatóság részéről az elkövető tudomására juttatott rosszallás, vagyis annak kifejezése, hogy a hatóság az elkövető cselekményét helyteleníti és rámutat az elkövető felelősségére. Másrészt felhívja az elkövetőt, hogy a jövőben tartózkodjék a bűncselekmények elkövetésétől. Mivel a törvény a "hatóság" kifejezést használja, így azt más jogalkalmazó szerv (pl. ügyész) is kiszabhatja.
Fiatalkorúak[szerkesztés]
Fiatalkorúakkal szemben is alkalmazható a megrovás intézménye.
Források[szerkesztés]
- Nagy Ferenc - A magyar büntetőjog Általános Része. Korona Kiadó, 2004.