Kínai selyemvirágfa

Kínai selyemvirágfa
	Virágzó példány a toulouse-i Jardin des Plantes-ban
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids II;
Rend:	Mirtuszvirágúak (Myrtales);
Család:	Füzényfélék (Lythraceae);
Nemzetség:	Selyemvirágfa (Lagerstroemia);
Faj:	L. indica;
Tudományos név
	Lagerstroemia indica; (L.) Pers.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kínai selyemvirágfa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai selyemvirágfa témájú médiaállományokat és Kínai selyemvirágfa témájú kategóriát.

A kínai selyemvirágfa (Lagerstroemia indica) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a füzényfélék (Lythraceae) családjába tartozó faj.

Gyakran nevezik kínai selyemmirtusznak is, ami félrevezető, mivel a selyemvirágfák nem igazán közeli rokonai a mirtuszoknak (Myrtales): a két növénynemzetség rokonsági foka, hogy mindkettő ugyanabba a növényrendbe, a mirtuszvirágúak közé, azonban már más növénycsaládba tartozik.^[1]^[2]

Előfordulása[szerkesztés]

A kínai selyemvirágfa természetes elterjedési területe Kína, Korea, Japán és az Indiai-szubkontinens egyes területei. Gyakran többtörzsű, lombhullató fa szélesen elterülő, gömbölyű formával. Tűző napra vagy félárnyékba ültetik. Kedvelt fészekrakó helye az énekesmadaraknak és ökörszemeknek.

Megjelenése[szerkesztés]

Kérge feltűnő, rózsaszínes szürke és tarka, évente lehámlik. A levelek minden télen lehullanak. A csupasz ágak kora tavasszal hajtanak ki újra. A levelek kicsik, 5–10 cm hosszúak,^[3] sima szélűek, kör alakúak vagy oválisak, sötétzöldről narancssárgára és pirosra színeződnek ősszel.

Életmódja[szerkesztés]

Tavasszal és nyáron virágzik. Virága (fajtától függően) fehér, rózsaszín vagy lila.

A kínai selyemvirágfa fagytűrő, előnyben részesíti a tűző napot. 6 méter magasra nő meg. Jól tolerálja a szárazságot.^[forrás?]

Számos hibridet hoztak létre a Lagerstroemia fauerivel történt keresztezésével.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 225., 226., 409. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
↑ Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 300. o. ISBN 978-963-08-4345-4
↑ Edward F. Gilman; Dennis G. Watson: Lagerstroemia indica: Crape-Myrtle (Fact Sheet ST-342) (angol nyelven) (pdf). hort.ifas.ufl.edu (a University of Florida, Environmental Horticulture Department, Institute of Food and Agriculture Sciences honlapja), 1993. november. (Hozzáférés: 2015. január 21.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lagerstroemia indica című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

Flora, The Gardeners Bible, ABC Publishing, Ultimo, NSW, Australia, 2005

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 225., 226., 409. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

[2] Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 300. o. ISBN 978-963-08-4345-4

[3] Edward F. Gilman; Dennis G. Watson: Lagerstroemia indica: Crape-Myrtle (Fact Sheet ST-342) (angol nyelven) (pdf). hort.ifas.ufl.edu (a University of Florida, Environmental Horticulture Department, Institute of Food and Agriculture Sciences honlapja), 1993. november. (Hozzáférés: 2015. január 21.)

[1]

[2]

[3]