Kétfül-tétel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kétfültétel szócikkből átirányítva)
Háromszögekre bontott sokszög. A háromszögláncok egy-egy végén lévő csúcsok füleket alkotnak. Az ábrán látható sokszög egyéb, a háromszögelésből nem nyilvánvaló fülekkel is rendelkezik.

A matematika, azon belül a geometria területén a kétfül-tétel vagy „két fül”-tétel (two ears theorem) azt mondja ki, hogy bármely, háromnál több csúccsal rendelkező egyszerű sokszög legalább két füllel, azaz a sokszögből új metszéspont bevezetése nélkül el nem távolítható csúccsal rendelkezik. A kétfül-tétel ekvivalens a sokszög háromszögekre bontása létezésével. A tételt gyakran Gary H. Meistersnek tulajdonítják, de Max Dehn már korábban bizonyította.

A tétel állítása[szerkesztés]

A definíció szerint egy sokszög füle olyan v csúcs, melynek szomszédos csúcsai közé húzott egyenes szakasz teljesen a sokszög belsejében található. A kétfül-tétel kimondja, hogy az egyszerű sokszögeknek legalább két fülük van.

Háromszögelésekből származó fülek[szerkesztés]

Egy fül és a két szomszédos csúcs a sokszögön belül háromszöget alkot, amit nem metsz a sokszög egyetlen másik része sem. Egy ilyen háromszög eltávolításával az eredményül kapott sokszög kevesebb oldalú lesz az eredetinél, a műveletet újra és újra megismételve pedig megkapjuk az egyszerű sokszög háromszögelését.

Megfordítva, egy sokszög háromszögelésekor a háromszögelés gyenge duálisa (olyan gráf, melynek minden csúcsa az eredeti egy háromszögének felel meg, az él pedig a szomszédos háromszögeknek) olyan fa lesz, melynek minden levele egy-egy fül. Mivel minden egynél több csúcsú fának legalább két levele van, minden egynél több háromszögből álló háromszögelt sokszögnek is van legalább két füle. Tehát a kétfül-tétel ekvivalens azzal az állítással, hogy minden egyszerű sokszögnek van háromszögelése.[1]

Kapcsolódó csúcstípusok[szerkesztés]

Egy fül „külső” (exposed), ha a sokszög konvex burkának egy csúcsát alkotja. Egy sokszögnek nem feltétlenül van külső füle.[2]

A fülek a „főcsúcsok” (principal vertex) speciális esetei; ezekre az jellemző, hogy a szomszédait összekötő egyenes szakasz nem metszi a sokszöget, illetve nem érinti egyetlen más csúcsát sem. Az olyan főcsúcsot, melynek szomszédait összekötő egyenes szakasz a sokszögen kívül fekszik, „szájnak” (mouth) nevezzük. A kétfül-tétel analógiájára minden nem konvex egyszerű sokszögben legalább egy száj van. A mindkét fajta főcsúcsból minimális számúval rendelkező sokszögeket, tehát melyeknek két fülük és egy szájuk van, antropomorf sokszögeknek nevezik.[3]

Története és bizonyítás[szerkesztés]

A kétfül-tételt gyakran Gary J. Meistersnek tulajdonítják, akinek 1975-ös cikkéből származik a „fül” elnevezés.[4] A tételt azonban még 1899 körül bizonyította Max Dehn a Jordan-féle görbetétel bizonyításának részeként. Dehn a bizonyítás során észrevételezi, hogy minden sokszögnek van legalább három konvex csúcsa. Ha az egyik ilyen v csúcs nem fül, akkor a v és két szomszédja által alkotott uvw háromszögön belül átló köti össze egy másik x csúccsal; ez az x megválasztható úgy, hogy a háromszögön belül az uw szakasztól legmesszebbi csúcs legyen. Ekkor az átló a sokszöget két kisebb sokszögre bontja; a fülekre és átlókra bontás műveletének ismétlésével végül a teljes sokszög háromszögelését kapjuk, melyben a duális fa leveleként találhatjuk meg a fület.[5]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Two ears theorem című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. O'Rourke, Joseph (1987), Art Gallery Theorems and Algorithms, International Series of Monographs on Computer Science, Oxford University Press, ISBN 0-19-503965-3.
  2. Meisters, G. H. (1980), "Principal vertices, exposed points, and ears", American Mathematical Monthly 87 (4): 284–285, DOI 10.2307/2321563.
  3. Toussaint, Godfried (1991), "Anthropomorphic polygons", American Mathematical Monthly 98 (1): 31–35, DOI 10.2307/2324033.
  4. Meisters, G. H. (1975), "Polygons have ears", American Mathematical Monthly 82: 648–651, DOI 10.2307/2319703.
  5. Guggenheimer, H. (1977), "The Jordan curve theorem and an unpublished manuscript by Max Dehn", Archive for History of Exact Sciences 17 (2): 193–200, doi:10.1007/BF02464980, <http://www.maths.ed.ac.uk/~aar/jordan/guggenheim.pdf>.

További információk[szerkesztés]