Jules Lavirotte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2019. szeptember 23., 05:29-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Jules Lavirotte
SzületettJules Marie Aimé Lavirotte[1]
1864. március 25.[2][3][4][1]
Lyon 3. kerülete[1]
Elhunyt1929. március 1. (64 évesen)[5][6]
Lyon 7. kerülete[6]
Állampolgárságafrancia
HázastársaJane de Montchenu
Foglalkozása
Iskolái
  • École nationale supérieure des beaux-arts de Lyon
  • École nationale supérieure des Beaux-Arts
SírhelyeLoyasse-i temető
Jules Lavirotte aláírása
Jules Lavirotte aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Lavirotte témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A Lavirotte-ház a Rapp sugárút 29. alatt Párizsban
A lépcsőkorlát alját lezáró szobor a Rapp tér 3 alatti házban

Jules Joseph Aimé Lavirotte (Lyon, 1864. március 25. – Lyon, 1929. március 1.)[7] a szecesszió stílusában alkotó francia építész.

Élete és munkássága

Tanulmányait Lyonban kezdte az ottani szépművészeti iskolában (École des Beaux-Arts), majd Párizsban folytatta, Paul Blondel műtermében.

Jules Lavirotte a szecesszió egyik legeredetibb, legtöbb képzelőerővel alkotó építőművésze. Alexandre Bigot keramikussal együttműködve épületeit túlburjánzó, már-már erotikus szimbolizmussal díszítette. Burkolólapként általában kőcserepet alkalmazott.

Párizs előkelő VII. kerületében és annak közvetlen környezetében ma is áll kilenc háza, amelyeken jól követhető stílusának fejlődése. A legnevesebb épületei a Rapp sugárút 29. szám alatti, valamint a Wagram sugárút 34. alatti épület, amit kerámia-háznak is hívnak. 1906-ban kissé megszelídült a stílusa, amint arról a Messina sugárút 23 alatt épült háza tanúskodik.

Alkotó munkájában neves szobrászokkal dolgozott együtt, mint Théobald-Joseph Sporrer, Firmin Michelet, Alfred Jean Halou, Jean-François Larrivé[8] és Léon Binet.

Három alkalommal nyerte el a Párizs városa által a legszebb homlokzatra kiírt díjat.

A Magyar Iparművészeti Múzeum 2013-as Bigot-pavilon című kiállításán számos eredeti épületeleme látható.[9]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c születési anyakönyvi kivonat. (Hozzáférés: 2023. május 31.)
  2. ↑ Lavirotte, Jules, Jules Lavirotte
  3. ↑ The Fine Art Archive
  4. ↑ AGORHA (francia nyelven)
  5. ↑ https://agorha.inha.fr/inhaprod/ark:/54721/00280241
  6. ↑ a b halotti anyakönyvi bizonyítvány. (Hozzáférés: 2023. május 31.)
  7. ↑ Catherinne Chevillot, Laure de Margerie (szerk) La sculpture au XIXe siècle - Mélanges pour Anne Pingeot, éditions Nicolas Chaudun, Paris, 2008, p.348 note 5. (franciául)
  8. ↑ Revue La Construction Moderne du 19 avril 1902
  9. ↑ A Bigot-kiállítás a Commonson

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jules_Lavirotte&oldid=21725941”