Alfred Jean Halou

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alfred Jean Halou
Született1875. június 20.[1][2][3][4][5]
Blois
Elhunyt1940. július 29. (65 évesen)[6]
Párizs
Állampolgárságafrancia
Foglalkozásaszobrász
IskoláiÉcole nationale supérieure des Beaux-Arts
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Jean Halou témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Alfred Jean Halou (Blois, 1875. június 20.Párizs, 1940. július 29.[7]) francia szobrász.

Grégoire abbé mellszobra

Életpályája[szerkesztés]

Tanulmányait 13 éves korában kezdte meg apja, Alfred Jean Baptiste Halou(wd) blois-i műtermében, majd Alexandre Falguière osztályában tanult a nevezetes École des Beaux Arts művészeti iskolában, ahol Rodin is tanította 1903 és 1911 között. Mestere többek között reá bízta a báró Joseph Vitta(wd) műgyűjtő eviani villáját díszítő szobrok elkészítését. Ösztöndíjjal tanult Olaszországban. Tagja volt a „Schnegg bandájának” nevezett művész-csoportnak, amelynek Lucien(wd) és Gaston Schnegg(wd) mellett tagja volt még Antoine Bourdelle, Charles Despiau(wd), Robert Wlérick(wd), Léon-Ernest Drivier(wd), François Pompon(wd), Louis Dejean(wd), Charles Malfray(wd), Auguste de Niederhausern(wd), Elisée Cavaillon(wd), Henry Arnold(wd), Jeanne Poupelet(wd) és Yvonne Serruys(wd).

1901-től állította ki műveit a Société Nationale des Beaux-Arts-ban. A Salon des Tuileries-nek tagja, az 1905-ös őszi szalonnak pedig egyik alapító tagja volt. Háborús emlékművek készítésére is megbízást kapott, főleg szülővárosától. Az ő kezei közül került ki az 1870-es háborús emlékmű és a Philibert Dessaigne-emlékmű, amelyet a város főkórháza számára terveztek.

Különös népszerűségnek örvendtek még nőalakokat ábrázoló szobrocskái. Ezek a szobrok szerények és érzékiek voltak, masszív és gömbölyded alakokkal, és inkább Maillol stílusára emlékeztettek, mint Rodinéra. Halou tehát egyértelműen az új független szobrászirányzathoz tartozott, amelyen már nem voltak felfedezhetőek a modernizmus és Rodin hatásai.

Művei megtalálhatóak a Luxembourg-kertben, Frankfurtban, Berlinben, Buenos Airesben, valamint Párizsban és Lyonban. Legtöbb alkotása szülőhelyén, a blois-i királyi kastélyban lelhető fel.

Művei[szerkesztés]

Varangyok - szecessziós kerámia falburkolat az Iparművészeti Múzeum Bigot-pavillon kiállításáról

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]