Joseph Decaisne

	Joseph Decaisne
	Életrajzi adatok
Született	1809. március 18.; Brüsszel
Elhunyt	1882. február 8. (72 évesen); Párizs
Sírhely	Montmartre-i temető
Ismeretes mint	botanikus; agronómus; természettudós; növénygyűjtő; gyümölcstermesztő;
Nemzetiség	vallon
Állampolgárság	belga, francia
Iskolái	Science Faculty of Paris
	Pályafutása
Szakterület	botanika, agronómia
	Munkahelyek
Más munkahelyek	Párizsi Füvészkert (Jardin des Plantes) — igazgató
	Szakmai kitüntetések
	American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja; Foreign Member of the Royal Society (1877. december 13.); a francia Becsületrend tisztje;
Akadémiai tagság	Francia Természettudományi Akadémia, 1847
Hatással voltak rá	Asa Gray,; Adrien-Henri de Jussieu,; Charles-François Brisseau de Mirbel,; Emmanuel Le Maout,; Charles Victor Naudin;
Hatással volt	Asa Gray,; Thomas Thomson,; Emmanuel Le Maout,; Charles Victor Naudin stb.;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Decaisne témájú médiaállományokat.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. augusztus 6.) ezen a változaton alapul.

Joseph Decaisne (Brüsszel, 1809. március 18. – Párizs, 1882. február 8.) belga származású francia botanikus, agronómus, kertészmérnök. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Decne.”.

Élete

Apja az abbeville-i születésű Victor Decaisne volt, édesanyja Marie Maës Anvers-ből származott. Gyermekként bátyja, Henri Decaisne(wd) hatására festőnek készült, tájképrajzolásban gyakorolta magát, és Pierre-rel 1823/24-ben kromolitográfiákat (színes kőnyomatokat) készített. Később inkább másik testvére, Pierre Decaisne (1809-1884)^[1] pályaválasztását követve már 14 évesen Párizsba utazott, hogy orvossá képeztesse magát.

Érdeklődése hamarosan a botanika felé fordult. 1830-ban kinevezték a Természettudományi Múzeum (Musée d’Histoire Naturelle) Növénytani gyűjteménye (Jardin des plantes) kertészévé, a "veteményágyások" vezetője lett. 1832-ben lett az ismert botanikus–természettudós Adrien-Henri de Jussieu(wd) asszisztense. Ott kezdte tanulmányozni a különféle utazók által begyűjtött növényeket, köztük Venceslas Victor Jacquemont(wd) (1801-1832) gyűjteményét, aki Ázsiában halt meg. Az 1834-ben alapított Annales des sciences naturelles Botanikai^[2] szekciójának egyik szerkesztője, cikkírója lett. Ekkoriban kezdte publikálni egyre érdekesebb növénytani munkáit, amelyek hatására 1847-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagjává választották — 1865-ben az Akadémia elnöke is volt.^[3] Ugyancsak 1847-ben a Collège de France mezőgazdasági statisztikai tanszékének vezetőjévé is kinevezték.

1845-ben a Francia Köztársaság Becsületrendje lovagi, 1862-ben tiszti fokozatát kapta meg.

1848-ban az alkalmazott növénytan rendes tanára lett. 1850-ben átvette Charles-François Brisseau de Mirbel(wd) helyét a Múzeum kertészeti intézete, 1851-ben pedig a Párizsi Füvészkert (Jardin des Plantes) élén is. 1854-ben részt vett a Francia Botanikai Társaság(wd) (Société botanique de France) alapításában, amelynek ő lett a második elnöke.

1877-ben az Angol Királyi Társaság külső tagjává választották.

Munkássága

Már Jussieu asszisztenseként elkezdte a különböző expedíciók (Venus, Astrolabe La Zelee), illetve utazók (pl. Victor Jacquemont) által Ázsiában gyűjtött növények rendszeres feldolgozását. Közel hetven növénynemzetséget írt le — a többségüket egyedül, némelyeket szerzőtársakkal.

Intenzíven foglalkozott alkalmazott kutatásokkal, így:

a festő buzér (Rubia tinctorum),
a jamsz és
a hócsalán (Boehmeria nivea)

termesztésének kérdéseivel. Külön érdekelte az algák élettana.

1858 és 1875 között szerkesztette meg kilenc kötetes nagy művét, A múzeum gyümölcsöskertje (Le Jardin fruitier du Muséum) címmel, mely előkelő helyet biztosított számára a pomológusok nemzetközi körében is.^[4]

Cikkeket írt a La Maison rustique-nek, a le Dictionnaire universel des sciences naturelles, a Revue horticole számára, és szerkesztette a Bon jardinier évkönyvét. Kisebb tanulmányai: Sur la Famille des lardizabalées (1839); Description des plantes recueillies par M. Botta dans l’Arabie Heureuse en 1843 (Természettudományi Múzeum Levéltára); Essais sur une classification des algues et des polypiers calcifères (1843). Recherches sur l’analys et éla composition chimique de la batterave à sucre, et sur l’organisation anatomique de cette racine (Eugène Péligot-val), (1839)

Könyvei

Herbarii timoriensis descriptio (Párizs, 1835)
Plantes de l’Arabie (Párizs, 1841)
Histoire de la maladie des pommes de terre en 1845 (Párizs, 1845)
Flore élèmentaire des jardins et des champs (Párizs, 1855) — Emmanuel Le Maout-val(wd) közösen, 2 kötet (második kiadása 1865-ben)
Le jardin fruitier du muséum ou iconographie de toutes les espèces et variétés d’arbres fruitiers cultivés dans cet établissement avec leur description, leur histoire, leur synonymie, etc. (A Múzeum gyümölcsöskertje) 9 kötet (Párizs, 1858-1875)
Manual de l’amateur des jardins — Charles Victor Naudinnal(wd) közösen, 4 kötet (Párizs, 1862-1872)
Traité général de botanique descriptive et analytique (Parizs, 1876) — Emmanuel Le Maout-val; angol kiadása 1873.^[5]
Mexicanas plantas (Mexikó növényzete), 1872-1886, szerzőtársakkal

Emlékezete

Számos taxont neveztek el róla, egyebek közt a babfaformák (Decaisneoideae) alcsaládját és a babfa (Decaisnea) nemzetséget és több fajt, pl:

Eucalyptus decaisneana (Blume);
Tabernoomontana decaisnei (A. DC. = Andrachne decaisnei Benth.)
sivatagi tölgy (Casuarina decaisneana F.v.M. = Allocasuarina decaisneana(F.Muell.) L.A.S.Johnson);
Asparagopsis decaisnei (Kunth = Asparagus racemosus, Willd.)
Echium decaisnei (L., 1753)

Mellszobra a Párizsi Füvészkert Buffon utcai homlokzatát díszíti.

Jegyzetek

↑ Orvos, a Brüsszeli Királyi Akadémia tagja, a Genti Egyetem orvosi karának tanszékvezető tanára. Később a hadsereg egészségügyi szolgálatának felügyelője.
↑ Címlap:[1] – Decaisne bevezetője:[2]
↑ Australian National Herbarium: Decaisne, Joseph (1807 - 1882)
↑ A kötetek online elérhetősége: 1. kötet, 1858 – 2. kötet, 1859 – 3. kötet, 1860 – 4. kötet, 1861 – 5. kötet – 6. kötet – 7. kötet, 1872–1875 – 8. kötet, 1862–1875 – 9. kötet, 1862–1875
↑ Le Maout & Decaisne 1873.

Források

Dictionnaire universel des contemporains: contenant toutes les personnes notables de la France et des pays étrangers, Éd. Vapereau, Gustave, Párizs, 1880. 5. kiadás. 525. oldal
Révai nagy lexikona V. kötet (Csata–Duc). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1912. 356. o.
Australian National Herbarium: Decaisne, Joseph (1807 - 1882)

Biológiaportál
Franciaország-portál

[1] Orvos, a Brüsszeli Királyi Akadémia tagja, a Genti Egyetem orvosi karának tanszékvezető tanára. Később a hadsereg egészségügyi szolgálatának felügyelője.

[2] Címlap:[1] – Decaisne bevezetője:[2]

[3] Australian National Herbarium: Decaisne, Joseph (1807 - 1882)

[4] A kötetek online elérhetősége: 1. kötet, 1858 – 2. kötet, 1859 – 3. kötet, 1860 – 4. kötet, 1861 – 5. kötet – 6. kötet – 7. kötet, 1872–1875 – 8. kötet, 1862–1875 – 9. kötet, 1862–1875

[FOOTNOTELe_MaoutDecaisne1873-5] Le Maout & Decaisne 1873.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

Joseph Decaisne

Életrajzi adatok
Született	1809. március 18. Brüsszel
Elhunyt	1882. február 8. (72 évesen) Párizs
Sírhely	Montmartre-i temető
Ismeretes mint	botanikus agronómus természettudós növénygyűjtő gyümölcstermesztő
Nemzetiség	vallon
Állampolgárság	belga, francia
Iskolái	Science Faculty of Paris
Pályafutása
Szakterület	botanika, agronómia
Munkahelyek
Más munkahelyek	Párizsi Füvészkert (Jardin des Plantes) — igazgató
Szakmai kitüntetések
American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja Foreign Member of the Royal Society (1877. december 13.) a francia Becsületrend tisztje
Akadémiai tagság	Francia Természettudományi Akadémia, 1847

Hatással voltak rá	Asa Gray, Adrien-Henri de Jussieu, Charles-François Brisseau de Mirbel, Emmanuel Le Maout, Charles Victor Naudin
Hatással volt	Asa Gray, Thomas Thomson, Emmanuel Le Maout, Charles Victor Naudin stb.
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Decaisne témájú médiaállományokat.