Joachim Wasserschlebe
| Joachim Wasserschlebe | |
 | |
| Louis Tocquénak tulajdonított portréja, 1745 k. | |
| Született | 1709. május 1. Salzwedel |
| Elhunyt | 1787. március 13. (77 évesen) Wassersleben |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Luther Márton Tudományegyetem |
| Sírhelye | Bov Parish |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Joachim Wasserschlebe témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Joachim Wasserschlebe Wasserschleben is (Salzwedel, 1709. április 29. – Wassersleben, 1787. március 13.) német közigazgatási jogász a dán szolgálatnál és műgyűjtő.
Élete[szerkesztés]
Wasserschlebe olyan salzwedeli családból származott, amelynek tagjai tanácsosok voltak. Szülővárosában latin iskolába járt, Halléban jogot tanult. A hamburgi Hofmeisterben tett pályafutása után 1731-ben Werner von der Schulenburg párizsi francia udvari dán nagykövet magántitkára lett. 1738-ban dán közszolgálatba került, és Párizsban követségi titkár és többszörös ügyvivő lett. 1741-ben a VI. Keresztély dán király megbízásából megszerezett 140 festményt a párizsi műkereskedelemben a Christiansborg-palota berendezésére, amely 1794-ben leégett.[1] 1750-ben mecénasként lehetővé tette a fiatal szobrász, Johannes Wiedewelt számára, hogy Párizsban tanuljon.
Johann Hartwig Ernst von Bernstorff támogatásával 1752-ben a koppenhágai német kancellária külügyi osztályára helyezték át. A művészeti piachoz fűződő kiváló kapcsolatainak köszönhetően jelentős szerepet vállalt Jacques-François-Joseph Saly 1754-es új Koppenhágai Művészeti Akadémia igazgatójává történő kinevezésében, ahol azonnal tiszteletbeli taggá tették. Meghatározó szerepet játszott más Európában elismert művészek koppenhágai kinevezésében is. 1760-ban költségvetési, 1768-ban konferenciatanácsos lett.
Bernstorffnak Johann Friedrich Struensee által 1770-ben történt megdöntésével Wasserschlebe is elvesztette hivatalait és befolyását; de Koppenhágában maradt, és Bernstorff pénzügyeit intézte. Struensee 1772-es bukása után nem tért vissza a kormányzati szolgálatba. 1778-ban Flensburgba költözött, özvegy nővéréhez, hogy annak gyermekeinél éljen, és egy kis vidéki birtokot épített a Flensburger Fördén. Az építési költségek finanszírozására 1783-ban mintegy 90%-át eladta metszetgyűjteményének, amely a Dán Királyi Könyvtárba került. A maradék 10%-ot és könyvtárát 1789-ben Daniel Gotthilf Moldenhawer elárverezte a Királyi Könyvtár számára. Wasserschlebe többi írásos hagyatéka csak 1824-ben került a Királyi Könyvtárba Moldenhawer ajándékaként. Wasserschlebét a közeli épületben (Bov) temették el. A kis flensburgi külváros, amelyben a mai napig megőrizte az általa épített vidéki házat, amely a „Wassersleben” névvel rá emlékeztet.[2] 1971. november 1-jétől Wassersleben település Harrislee része.
Johann Paul Höpp az ő unokaöccse volt.
Műgyűjtőként[szerkesztés]
Wasserschlebe egy kortárs francia nyomatgyűjteményt kezdett felépíteni még Párizsban, és később Koppenhágában 10 000 ívre bővítette azt. Ma ez a Dán Királyi Könyvtár Nyomdatermében található.
Irodalom[szerkesztés]
- Palle Birkelund: J. Wasserschlebe og det kgl. Bibliotek den royal koberstikssamlings tilblivelse In: Fund og Forskning 16 (1969) Teljes szöveg Archiválva 2016. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (dánul)
- Dieter Lohmeier : Wasserschlebe, Joachim in: Schleswig-Holstein és Lübeck életrajzi enciklopédiája . 13. évfolyam, 475–479
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Eighteenth-century French Drawings in New York Collection, New York: Metropolitan Museum of Art 1999 ISBN 9780870998928 S. 68
- ↑ Flensburger Straßennamen. Gesellschaft für Flensburger Stadtgeschichte, Flensburg 2005, ISBN 3-925856-50-1, Artikel: Wassersleben
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Joachim Wasserschlebe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.