Jeges-tengeri ingola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Jeges-tengeri ingola
Lampetra camtschatica.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Ingolák (Cephalaspidomorphi)
Rend: Ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Család: Ingolafélék (Petromyzontidae)
Alcsalád: Petromyzontinae
Nem: Lethenteron
Faj: L. japonicum
Tudományos név
Lethenteron japonicum
(von Martens, 1868)
Szinonimák
  • Lampetra japonica
  • Lethenteron camtschaticum
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Jeges-tengeri ingola témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jeges-tengeri ingola témájú kategóriát.

A jeges-tengeri ingola (Lethenteron japonicum) vagy korábbi nevén (Lampetra japonica) az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztályának az ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjéhez, ezen belül az ingolafélék (Petromyzontidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jeges-tengeri ingola vándorló alakja a Csendes-óceán térségének parti vizeiben él, a Barents- és Fehér-tengerig. Az édesvízi alak elterjedése a Pecsora és Ob folyók vízgyűjtőjétől a kelet-szibériai Kolima és Anadir folyókig terjed.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felső állkapcsi lemeze széles, mindkét oldalon egy-egy erős, hegyes foggal. Az alsó állkapcsi lemezen 6, ritkán 7 azonos nagyságú fog ül. A szájkorongon csak erős alsó és felső ajakfogak vannak, az oldalsó és külső ajakfogak hiányoznak; a 3-3 belső ajakfog mind a két oldalon kéthegyű és erősen fejlett. Az elülső nyelvlemez közepén beszögellés van, elülső peremén több fogacska ül, a középső nagyobb és szélesebb a többinél. A két hátúszó az ívási idő előtt különálló, íváskor összeérnek. Színezete kékesszürke, kékes olajzöldtől a barnásig, felül sötét, oldalai világosabbak, hasoldala fehér. A vándorló alak testhossza maximum 62,5 centiméter, az állandó alak maximum 26 centiméter hosszú.

Életmódja és szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy termetű vándorló alak az arktikus parti vizekben él, ahol más halakon élősködik. Biológiája valószínűleg nagyon hasonló a tengeri ingoláéhoz. A Fehér-tengerben júliustól augusztusig vándorolnak az ívni készülő példányok, ikráikat a rákövetkező május-júniusban a folyók alsó szakaszain rakják le. A kis termetű állandó alak kizárólag édesvízben él.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]