Japán óriásszalamandra
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Andrias japonicus (Temminck, 1837) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Japán óriásszalamandra témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Japán óriásszalamandra témájú médiaállományokat és Japán óriásszalamandra témájú kategóriát. |
A japán óriásszalamandra (Andrias japonicus) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe és a óriásszalamandra-félék (Cryptobranchidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Japán területén, Honsú, Kjúsú és Sikoku szigeteken honos. Hideg, gyors folyású folyóvizekben és forráspatakokban él. A lomha óriásszalamandrát gyerekjáték befogni vagy elejteni.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 87–159 centiméter. A kifejlett állatnak nincsen külső kopoltyúrése, kopoltyúíveinek száma kettő. Törzse két oldalán véredényekkel gazdagon ellátott hosszanti bőrredők húzódnak végig. A felvett oxigén a bőrön keresztül egyenesen a vérbe jut. A bőrén át lélegzik. Lábain elöl négy, hátul öt jól fejlett ujj van. A viszonylag rövid életű kétéltűek között hosszú életkorra számíthat, a legidősebb példány 51 éves korában pusztult el.
Életmódja[szerkesztés]
A nappalt üregekben vagy egy kő alatt rejtőzködve tölti. Amikor levegőre van szüksége, a vízfelszínre emelkedik. Szürkületkor indul vadászni. Férgekkel és rovarokkal, halakkal és békákkal táplálkozik.
Szaporodása[szerkesztés]
A nőstény kb. 500 darab 6-7 milliméteres petéjét augusztusban és szeptemberben füzérszerűen rakja le, amelyek gyöngysorhoz hasonlatosak. A hím lemerül és megtermékenyíti azokat. Ott marad a közelben és távol tartja az ikrarabló halakat. A peték néhány hónap alatt fejlődnek 2,5–3 mm-es lárvákká. A kb. 20 cm-es testhosszúság elérésekor a fejen lévő kopoltyúkoszorú már nincs meg.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
- Geographic.hu - Állati rekordok: matuzsálemek és kérészéletűek
- Brehm: Az állatok világa
- Charlie Bood: A természet csodái. Interprint KFT 1988. ISBN 9630261405
