Japán óriásszalamandra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Japán óriásszalamandra
Andrias japonicus cropped.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Farkos kétéltűek (Caudata)
Alrend: Salamandroidea
Család: Óriásszalamandra-félék (Cryptobranchidae)
Nem: Andrias
Faj: A. japonicus
Tudományos név
Andrias japonicus
(Temminck, 1837)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Japán óriásszalamandra témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán óriásszalamandra témájú kategóriát.

A japán óriásszalamandra (Andrias japonicus) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe és a óriásszalamandra-félék (Cryptobranchidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Japán területén, Honsú, Kjúsú és Sikoku szigeteken honos. Hideg, gyors folyású folyóvizekben és forráspatakokban él. A lomha óriásszalamandrát gyerekjáték befogni vagy elejteni. Húsa jóízű, a japán piacokon kedvelt árucikk.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Japán óriásszalamandra csontváz és rekonstrukció a londoni Természettudományi Múzeumban

Testhossza 87–159 centiméter. A kifejlett állatnak nincsen külső kopoltyúrése, kopoltyúíveinek száma kettő. Törzse két oldalán véredényekkel gazdagon ellátott hosszanti bőrredők húzódnak végig. A felvett oxigén a bőrön keresztül egyenesen a vérbe jut. A bőrén át lélegzik. Lábain elül négy, hátul öt jól fejlett ujj van. A viszonylag rövid életű kétéltűek között hosszú életkora számíthat, a legidősebb példány 51 éves korában pusztult el.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nappalt üregekben vagy egy kő alatt rejtőzködve tölti. Amikor levegőre van szüksége, a vízfelszínre emelkedik. Szürkületkor indul vadászni. Férgekkel és rovarokkal, halakkal és békákkal táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény kb. 500 darab 6-7 milliméteres petéjét augusztusban és szeptemberben füzérszerűen rakja le, amelyek gyöngysorhoz hasonlatosak. A hím lemerül és megtermékenyíti azokat. Ott marad a közelben és távol tartja az ikrarabló halakat. A peték néhány hónap alatt fejlődnek 2,5-3 mm-es lárvákká. A kb. 20 cm-es testhosszúság elérésekor a fejen lévő kopoltyúkoszorú már nincs meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]