Jacques Hadamard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Jacques Hadamard
Született1865. december 8.[1][2][3][4][5]
Versailles[6]
Elhunyt1963. október 17. (97 évesen)[1][7][2][3][4]
Párizs[6]
Állampolgárságafrancia
SzüleiAmédée Hadamard
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Concours général (1883)
  • Grand prix des sciences mathématiques (1892)
  • Poncelet-díj (1898)
  • Petit d'Ormoy, Carriere, Thebault Award (1903)
  • Estrade-Delcros award (1908)
  • Silliman Memorial Lectures (1919)
  • Foreign Member of the Royal Society (1932. június 2.)[8]
  • Feltrinelli-díj (1951)[9]
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1954. február 23.)[10]
  • CNRS Gold medal (1956)[11][12]
  • a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora (1957)[13]
SírhelyePère-Lachaise temető (7)[14][15]
Jacques Hadamard aláírása
Jacques Hadamard aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Hadamard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacques Salomon Hadamard (Versailles, 1865. december 8. – Párizs, 1963. október 17.) francia matematikus. Legismertebb tudományos eredménye a prímszámtétel bizonyítása 1896-ban.

Kutatási területe[szerkesztés]

Kutatásai főként a függvénytanra és a parciális differenciálegyenletekre irányultak. Volterrát követve alapvető szerepet játszott a függvényanalízis megteremtésében.

Életpályája[szerkesztés]

Hadamard az École normale supérieure-ön tanult Charles Émile Picard irányítása alatt. A Dreyfus-ügy után (unokahúga volt Dreyfus felesége), ami személyesen vonta be Hadamard-t a zsidó történelmi azonosságába, politikailag aktívvá vált és a zsidó okok hűséges támogatója lett, bár azt állította, hogy ateista a vallásában.

Bemutatta az elképzelését a parciális differenciálegyenletek elméletének a problémájáról. Továbbá a nevét viseli a Hadamard-egyenlőtlenség, a Cauchy–Hadamard-tétel és a Hadamard-mátrix, ami a Hadamard-transzformáción alapul. A Hadamard-kapu kvantumban, a számításhoz a mátrixot használja.

Diákjai között volt Maurice Fréchet, Paul Lévy, Szolem Mandelbrojt és André Weil.

Kreativitása[szerkesztés]

Psychology of Invention in the Mathematical Field című könyvében arra használja az önelemzést, hogy matematikai gondolkodási folyamatokat írjon le. Olyan szerzőkkel szembeni éles ellentétben, akik azonosítják a nyelvet és a megállapítást, leírja a saját matematikai gondolkodását, nagyrészt szótlan, gyakran kísért olyan gondolati képek által, amik képviselik egy probléma egész megoldását. Vizsgálta az akkori (körülbelül az 1900-as évek) vezető fizikusokat, hogy hogyan végzik a munkájukat. A válaszok közül sok tükrözte az övét, visszajelzések alapján matematikai elméleteket színekkel kapcsolt össze.

Hadamard leírta a tapasztalatokat a matematikusok terén/elméleti fizikusok terén mint pl: Carl Friedrich Gauss, Hermann Ludwig von Helmholtz, Henri Poincaré és sokan mások a hibátlan megoldásra jutottak: hirtelen spontaneitással. Ugyanazt jelentették irodalomban mások, mint például Denis Brian, G. H. Hardy, B. L. van der Waerden, Harold Ruegg, Friedrich Kekulé (aki a benzol gyűrűt álmodta meg) és Nikola Tesla.

Hadamard leírta az eljárást akként, hogy van négy és öt lépéses modell. Graham Wallas alkotó folyamat-modellje, az első három lépés kiegészül a negyedik lépéssel Helmholtz által:

  • Előkészület
  • Költés
  • Megvilágítás
  • Ellenőrzés

Marie-Louise von Franznak, kollégája a kimagasló pszichiáter, Carl Gustav Jungnak, megjegyezte ezekben az öntudatlan tudományos felfedezésekben a mindig visszatérő és fontos tényezőt - az egyidejűséget, amivel a teljes megoldást intuitív módon észlelik, és az, hogy melyiket tudják ellenőrizni később csapongó érvelés által. "Ő azonnali megoldásnak tulajdonította, egy őstípusú mintaként vagy képként" mondta von Franz. Jung szerint: "Az őstípusok csak a képességeik alapján mutatják meg magukat és rendeznek képeket, ötleteket, és ez mindig egy olyan öntudatlan eljárás, amit nem észlelhetnek."

Munkái[szerkesztés]

  • Jacques Hadamard:The Psychology of Invention in the Mathematical Field (Dover, 1954) ISBN 0-486-20107-4 (Princeton University Press, 1945)
  • Jacques Hadamard:The Mathematician's Mind: The Psychology of Invention in the Mathematical Field (Princeton, 1996) ISBN 0-691-02931-8

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  4. ↑ a b Jacques Salomon Hadamard
  5. ↑ Jacques Salomon Hadamard (francia nyelven). Ministry of Culture
  6. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Адамар Жак, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Адамар Жак, 2015. szeptember 27.
  8. ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
  9. ↑ https://archive.is/20120903164726/http://www.lincei.it/premi/assegnati_feltrinelli.php?PHPSESSID=f0e8178fbbdc12616354b93a6efabe45, 2020. június 10.
  10. ↑ [19800035/408/54579 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture
  11. ↑ https://www.cnrs.fr/fr/talents/cnrs?medal=38
  12. ↑ https://www.cnrs.fr/fr/personne/jacques-hadamard
  13. ↑ http://www3.huji.ac.il/htbin/hon_doc/doc_search.pl?search, 2017. március 6.
  14. ↑ https://books.google.fr/books?id=Nj_g6o53UZwC&pg=PA253&lpg=PA253
  15. ↑ http://www.w-volk.de/museum/grave84.htm
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jacques_Hadamard&oldid=26419476”