Izedin Beshiri
| Izedin Beshiri | |
| Született | 1890 Durrës |
| Elhunyt | 1954 (63-64 évesen) Tirana |
| Állampolgársága | albán |
| Foglalkozása | politikus |
| Albánia 28. közmunkaügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1939. április 8. – 1939. április 12. | |
| miniszterelnök | Xhafer Ypi |
| Előd | Koço Kota |
| Utód | Shefqet Vërlaci |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Izedin Beshiri (nevének ejtése izɛdin bɛʃiɾi; Diracs, 1890[1] – Tirana, 1954?[2]) albán politikus, 1939-ben öt napig Albánia közmunkaügyi minisztere.
Életútja[szerkesztés]
Alapiskoláit szülővárosában, Diracsban (ma Durrës) végezte el, ezt követően egy konstantinápolyi líceum növendéke volt, majd az Oszmán Egyetem jogi karán tanult tovább. 1914-ben állást kapott az albán külügyminisztériumban, az irattár vezetőjeként dolgozott. Az Albán Fejedelemség összeomlása, Vilmos fejedelem 1914. szeptemberi bukása után Beshiri is elhagyta Albániát. Olaszországba távozott, de 1915-ben visszatért, és letelepedett az észak-albániai Shkodrában. Amikor az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege 1916 januárjában megkezdte Észak-Albánia megszállását, Beshirit Shkodra polgármesterévé és a Shkodrai prefektúra vezetőjévé nevezték ki.[3]
1918-tól 1920-ig ismét a külügyminisztérium alkalmazásában dolgozott mint főtitkár. 1920-tól 1930-ig a belügyminisztérium főtisztviselője volt, különféle munkaköröket töltött be (osztályvezető, főosztályvezető, főtitkár), illetve 1922-ben ideiglenesen ismét a külügyminisztérium főtitkára volt. 1930-ban rövid időre visszakerült a külügyminisztériumhoz, valamint hét évre az albán nemzetgyűlés képviselője lett.[4]
1937-ben a minisztertanács főtitkárává nevezték ki. Az Albánia 1939. április 7-ei olasz lerohanását követően április 8-a és 12-e között működő kormányszerv, az Ideiglenes Közigazgatási Bizottság közmunkaügyi megbízottja (minisztere) volt.[5] Ezzel párhuzamosan 1941-ig továbbra is ellátta minisztertanács-főtitkári feladatait. 1942-ben az állami számvevőszékhez került, ahol előbb az alelnöki, majd 1943-tól 1944-ig az elnöki tisztséget töltötte be. A második világháború lezárulta után, 1945-ben a kommunista hatóságok a megszállókkal való kollaborálás és elnyomó politikájuk támogatásának vádjával letartóztatták, de 1946-ban amnesztiával kiszabadult. A továbbra is szoros megfigyelés alatt tartott Beshiriről szóló belügyi jelentések kiemelték ellenséges viszonyulását a kommunista kormányzathoz. Tiranában halt meg, feltehetően 1954-ben.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dervishi 2012 :89.
- ↑ Dervishi 2012 :89–90.
- ↑ Dervishi 2012 :89.
- ↑ Dervishi 2012 :89.
- ↑ Dervishi 2012 :26.; Grant 2016 :55.
- ↑ Dervishi 2012 :89–90.
Források[szerkesztés]
- ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225
- ↑ Grant 2016: Hugh G. Grant: I saw it all: Italy’s invasion of Albania in 1939: A U.S. diplomat’s account. Ed. by Ilir Ikonomi. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2016. ISBN 9789928195111
