Iszfaháni kódex

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iszfahán az 1600-as években

Az Iszfaháni kódex egy vitatott magyar őstörténeti forráshivatkozás, aminek az eredetije állítólag 500 körül keletkezett és egy hun szójegyzéket, illetve egy terjedelmes, összefüggő szövegemléket is tartalmaz, ma pedig az iszfaháni Szurb Khács kolostor birtokában van az ún. Krétai kódexszel együtt,[1] ami szintén hun szószedetet tartalmaz.

Sárközy Miklós iranista, egyetemi tanár szerint ilyen kolostor nem létezik Iszfahánban, a szöveget pedig „felfedezőjén” kívül nem látta senki semmilyen formában.[2][3] A szójegyzéket állítólagos felfedezője, Detre Csaba geológus egy gyermekeknek szóló kifestőben publikálta.[2]

A Szurb Khács kolostor[szerkesztés]

A kolostor feltalálási helyéről a pártolók a következő vegyes angol-magyar alakú koordinátákat adják meg: Szurb Khács Jekegetzin, Shahreza, Iszfahán tartomány. Az örmény Szurb Khách jelentése „Szent Kereszt”, és állítólag Iszfahán tartományban, Shahreza megyében található. A Jekegetzin esetén nem világos, ez a név része, vagy kolostort jelent.[2] Számos kutató, sőt diplomata próbálta beazonosítani, megtalálni a kolostort, erőfeszítéseik azonban nem jártak sikerrel.[4][5][6]

A forrás és tartalma kritikája[szerkesztés]

A történettudomány a kódexet hamisítványnak tartja, amely ráadásul kellő nyelvészeti háttér nélküli dilettáns munka.[7] „Pár éve felbukkant ugyan Detre Csaba révén az iszfaháni kódex, azonban ezt sajnos senki sem látta még, és felfedezője sem publikálta semmilyen tudományos folyóiratban, így ezt (tudományos szempontból) kacsának tekinthetjük” - nyilatkozta Szentgyörgyi Rudolf nyelvész a Mandinernek 2018-ban.

  • Egy ilyen szövegnél nagyon fontos a forráskritika, azaz ha egy krónikát megírtak, eleve lehet, hogy téves információk alapján, utána nagyon sokszor csak sokszori átiratban ismerjük, ahol minden átíró tévedhet is, hozzá is írhat. Ezeket mind fel kell tárni és kizárni, mint forrásértékű közlést.
  • A lista megjelenése óta Detre nem reagált a kódex kapcsán felmerült kritikákra, nem mutatta be a kéziratokat, a kódexről készült eredeti feljegyzéseit.[8]
  • „A szószedetről nagyon könnyen megállapítható, hogy koholmány, úgy készült, hogy a mai magyar szavakat egy kicsit eltorzították és mindjárt készen lettek a hun szavak.”[9]
  • A szószedetben található csillagnevek a későbbi arab terminológiából jól értelmezhetőek. Ilyen az Aldebaran amely az arab ’al-dabaran’ ('követő') névből származik, mivel a Fiastyúk csillagkép után tűnik fel az égen. A listán előforduló problémás csillagnevek még: Altair, Betelgeuse, Formalhaut.[7]
  • A földrajzi nevek között hun eredetűnek véli Sopron város nevét, amit a szószedetben szereplő, 'hegyalját' jelentő hun 'sopru' szóból eredeztet.[7] Ezzel szemben semmi nem utal arra, hogy a hun korban megjelent volna ez a név: előtte a Scar(a)bantia név volt használatos, utána is ezt a városnevet találjuk a forrásokban (Episcopus Scaravacensis 571, 579).[10]Jelenlegi ismereteink szerint nyelvünkbe szláv közvetítéssel kerülő Suprun személynévből alakulhatott ki a város neve.[11]
  • Detre Csaba írásában Schütz Ödön armenista és turkológus munkásságára hivatkozik, azt állítva, hogy a neves tudós az 1970-es években bocsátotta rendelkezésére a szöveget. Ezzel szemben Schütz nem folytatott kutatást Iszfahánban, sőt Iránban sem járt, továbbá hagyatékában sem található semmilyen nyom, ami arra utalna, hogy tudomása lett volna a kódex létezéséről.[12]
  • 28 ezer éves hun népről beszélni botorság.
  • Egy fizikus által elkészített elemzés[13] bemutatja, hogy ha a lista valódi, akkor a hun nyelv közelebb van a vogul nyelvhez, mint a török nyelvekhez. Ugyanez az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a lista publikálói nem mutatják be, milyen átírási szabályokat követtek, amikor egy örmény nyelvű szöveget magyar hang- és betűkészletre átírtak. Azaz a tudományos igényű dokumentáció teljesen hiányzik.
  • Nem mindig a kézenfekvő hasonlóság az etimológia alapja. A Géza név a jabgu méltóságnévből ered, és nem a japán gésa szóból. Ha egy 4-5 ezeréves szó egy mai magyar szóval megegyezik vagy hasonló, attól még kizárható a rokonság, mert nem veszi figyelembe azt, hogy a szavak nagy része állandó változásban van.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagy 5. o.: „A szerző említést tesz egy másik homályos eredetű kéziratról, az ún. Krétai-kódexről is. Elmondása szerint ez a dokumentum 700 körül született, és a Kárpát-medencében élő szkítákról nyújt információkat. Az iratot krétai szerzetesek állították össze, majd később, a 14−15. század folyamán máig tisztázatlan úton-módon örmény szerzetesek birtokába került, s a 17. században az iszfaháni Szent Kereszt-monostorba jutott.
  2. a b c Akadémikus vita. Heti Válasz online. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  3. Obrusánszky :„Az állítólagos hun szavakat rejtő iszfaháni kódex az első komoly hamisítvány egyike volt a rendszerváltás utáni évtizedben.
  4. Nagy 9. o.: „Detre Csaba állításával ellentétben Iszfahán Új-Dzsulfa negyedében Szent Kereszt néven sem templomot, sem monostort nem találunk, s egykori létéről sem tudunk.
  5. Nagy 10. o.:„Ezek a jelentések egybehangzóan cáfolják, hogy Iszfahán örmények által lakott Új-Dzsulfa negyedében Szent Kereszt (Surb Xač’, Sancta Crux, Santa Croce) néven templom vagy monostor létezett volna.
  6. Sárközy „Mindehhez tegyük hozzá, hogy Detre cikkének napvilágra kerülését követően az akkori magyar nagykövet, egyben magasan képzett orientalista turkológus utasította első beosztottját, aki szintén képzett iranista és turkológus volt, a helyszíni vizsgálatokra Iszfahánban. Egészen pontosan arra kérte, hogy keresse meg a kolostort, és nézzen utána az állítólagos kéziratnak. A helyszíni vizsgálat során azonban ismét kiderült, hogy Szent Kereszt nevű kolostor nem létezik Iszfahánban, és a kérdéses kéziratnak sincsen nyoma.
  7. a b c Egy sosemvolt történeti forrás...
  8. Sárközy
  9. Obrusánszky
  10. Történeti topográfiai adattár
  11. Sopron: puszta személynévből keletkezett, magyar névadással, vö. 1235 Suprun szn. (ÁÚO II. 25.). Az alapjául szolgáló személynév forrása a latin/gr. Sophronius szn. lehet, amely szláv közvetítéssel kerülhetett hozzánk. Vö. Kiss L. 1988, 489.” (Történeti topográfiai adattár)
  12. Nagy 6-7. o.
  13. [1]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]