Irsy László
Irsy László, vitéz (Somlójenő, 1895. szeptember 4. – Budapest, 1981. április 24.) építész, építészeti szakíró.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Családneve 1930-ig Irsik volt. Az első világháborúban különböző frontokon harcolt. 1921-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a budapesti műegyetemen, ahol 1922 és 1929 között tanársegéd, majd adjunktus volt (a II. sz. épületszerkezeti tanszéken). 1929-től a budapesti felső építőiskola tanára, 1935 és 1936 között igazgatója volt. 1930-ban kapott vitézi címet. 1936-37-ben az Iparügyi Minisztérium XV. ügyosztályának helyettes vezetőjeként szolgált. 1937-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke volt. 1940 és 1944 között a Magyar Építőművészet című folyóiratot szerkesztette. 28 tervpályázaton nyert díjat. 1950-től az Erőmű Tervező Iroda építésze, irodavezetője, majd főépítésze volt nyugalomba vonulásáig.
Épületei [szerkesztés]
- 18 templomot tervezett:
- Balatonföldvár,
- Isaszeg,
- Komló,
- Maglód,
- Nagytarcsa,
- Pusztaszabolcs
- Rákoshegy,
- Szilasbalhás,
- Veszprém, Árpád-házi Szent Margit Templom stb.
- a Katholikus Tanáregyesület székháza,
- a Szent Gellért Kollégium (Budapest),
- az alberti és ordasi elemi iskola
- a kereskedelemügyi minisztérium üdülőháza.
Főbb írásai [szerkesztés]
- A családi ház (Bp., 1930);
- Községeink és városaink rendezése (Bp., 1945)
Forrás [szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon


