Ibolyakolibri
Az Ibolya-kolibri a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak rendjébe és a kolibrifélék családjába tartozó faj. A kolibrik előre, hátra, oldal irányban, egyenesen, felfelé vagy lefelé, vagy akár fejjel lefelé is tudnak repülni. Nagy sebességgel veszik üldözőbe a rovarokat, és képesek egy helyben lebegni, amíg nektárt szívnak egy-egy virágból. Mindez azért lehetséges, mert a kolibrik vállizületei, ahol a szárnyak a madár testéhez kapcsolódnak, minden irányban mozgathatók. Míg a legtöbb madár szárnya fel-le mozog, és lefelé csapáskor hoz létre felhajtóerőt, a kolibri előre-hátra mozgatja a szárnyát, így mindkét irányban képződik felhajtóerő. A szárnyak elképesztő gyorsasággal verdesnek: egyenletes repüléskor másodpercenként nyolcvanszor, az udvarlás célját szolgáló légtornász-bemutatók alkalmával pedig kétszázszor. A kolibrik abban különböznek a többi madártól, hogy felszállás után azonnal elérik a maximális sebességüket.
Rendszerezése
A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1846-ban, a Trochilus nembe Trochilus (Petasophora) coruscans néven.[1]
Alfajai
- Colibri coruscans coruscans (Gould, 1846)
- Colibri coruscans germanus (Salvin & Godman, 1884)
- Colibri coruscans rostratus W. H. Phelps & W. H. Phelps Jr, 1952[2]
Előfordulása
Dél-Amerika észak és nyugati részén, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Ecuador, Guyana, Kolumbia, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők, bokrosok és gyepek, valamint erősen leromlott egykori erdők, ültetvények, vidéki kertek és városi környezet.[3]
Megjelenése
Testhossza 13–14 centiméter, testtömege 6-8,5 gramm.[1]
Életmódja
Tápláléka nektárból és repülő rovarokból áll.
Szaporodása
Csésze alakú fészkét növényi részekből, tollakból és mohából építi, pókhálóval rögzíti a talaj közeli ágakhoz.
Jegyzetek
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. július 14.)
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z)B
nevű lábjegyzeteknek - ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. július 13.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. július 14.)
- Gportal.hu - magyar neve
Külső hivatkozások
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe