INCOTERMS

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az INCOTERMS (International Commercial Terms – Nemzetközi Kereskedelmi Feltételek) a külkereskedelem legismertebb szokványa. Az alábbi leírás az Incoterms 2000 szabályait foglalja össze. A legújabb, Incoterms 2010-es szabályok és klauzulák eltérnek az alábbiaktól[1].

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce, ICC) 1936-ban hozta létre ezeket a nemzetközi kereskedelemben alkalmazandó standardokat. A nemzetközi fejlődést követve az ICC 1953-ban, 1967-ben, 1980-ban, 1990-ben, és kétéves előkészület után, 2000. január 1-jén léptette életbe a legújabb változatot.
Az Incoterms 2000 eltérései a régebbi klauzuláktól:

Az FAS paritás esetében az eladó kötelezi magát az árunak a kiszállításig való bérmentesítésére (régebbi klauzulák szerint ez a vevő feladata volt).
A DEQ paritás esetében a vevő vállalja az importtal kapcsolatos formalitásokat, vámmal és egyéb költségekkel egyetemben.
Az áru ki- és berakodásának helyét szabályozza újra az FCA paritás meghatározás.

Fontos tudni, a szokvány csak kifejezett kikötés esetén érvényesül, tehát a szerződésben pontosan kell arra hivatkozni. (például FOB Hamburg INCOTERMS 2000.). A szokvány nem jogszabály, így nem veszti hatályát, azaz ma is érvényes az 1936-os Incoterms - ha arra hivatkoznak.

Célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az INCOTERMS létrehozásának célja egy egységes szabályozás megteremtése volt, amely az eladó és a vevő jogait szabályozza a nemzetközi szállítási szerződésekben, úgynevezett klauzulák formájában. A szokvány nem jogszabály, ezért csak azáltal lép életbe, hogy a szerződő felek elfogadják. A szokvány használata az export-import ügyletek során nem kötelező; jelentősége abban áll, hogy a szerződésekben nem kell részletesen szabályozni a szállítási feltételeket, elég utalni a megfelelő INCOTERMS klauzulára. (Például az áraink EXW Hannover értendők).

Az INCOTERMS-et felhasználják a statisztikai adatszolgáltatások egyértelművé tételére is. Az EU-ban szokásos külkereskedelmi statisztikákban export esetében a FOB-értéket, import esetében a CIF értéket kell feltüntetni. A Nemzetközi Valutaalap módszertana szerint a fizetési forgalom statisztikáknál az export és import esetében is a FOB értéket kell feltüntetni.

Az INCOTERMS minden klauzulája az eladó és a vevő kötelezettségeit is tartalmazza 10 – 10 pontban.

Az INCOTERMS 2000-nek 13 klauzulája van. A klauzulákat 3 betűvel jelölik, hozzátéve az értelmezéshez szükséges megnevezést, amely a klauzula fajtája szerint lehet az indítási hely, az érkezési hely, vagy a berakodási hely.

A klauzulák a következők alapján különböztethetők meg:

  • költségmegosztás az eladó és a vevő között
  • a kárveszély, a kockázat megosztása az eladó és a vevő között

A klauzulák fajtái a költség átszállása alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a költség ugyanott száll át az eladóról a vevőre, ahol a kockázat, akkor a klauzula 1 pontos.

Ha a költség és a kockázat átszállása szétválik, akkor a klauzula 2 pontos.

A klauzulák fajtái a fuvarozási mód alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkalmazott fuvarozási mód alapján a klauzulák lehetnek tengeri vagy belvízi klauzulák, vagy pedig multimodális klauzulák. A multimodális klauzulákat többféle fuvarozási és különböző összekapcsolódási módok esetén alkalmazzák.

Incoterms 2000[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár 2011. január 1-jétől hivatalos a 2010-es Incoterms, a 2000-es nem vesztette el érvényességét, mert a szerződő felek szabadon dönthetnek, hogy melyik kiadásra hivatkoznak a szerződésben.

Klauzulák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13 klauzula az eladó kötelezettségének és kockázatának a sorrendjében:

"E" csoport: induló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

EXW – Exworks (gyárból)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó saját telephelyén köteles az árut megfelelően csomagolva (a megfelelő olyan csomagolás jelent, amely biztosítja az áru épségben történő megérkezését), számlázva a vevő rendelkezésére bocsátani. Nem köteles felpakolni a vevő által biztosított járműre és nem feladata az exportra történő vámoltatás de a vevő kérésére, költségére, kockázatára gondoskodni köteles a szállító eszközbe berakodásról, illetve segítséget kell adnia az áru exportálásához szükséges okmányok megszerzéséhez. A költség és a kockázat a gyártól a vevőt terheli, ezért ez 1 pontos, multimodális klauzula.

"F" csoport: főfuvarozás nincs fizetve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az f csoportba tartozó záradékok közös jellemzője, hogy a költségek és a kockázatok egyaránt az áru főfuvarozónak való átadásakor szállnak át az eladóról a vevőre, tehát a klauzulák egypontosak

FCA – Free Carrier (költségmentesen a fuvarozónak átadva)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére és kockázatára a vevő által megjelölt fuvarozóhoz eljuttatni és neki fuvarozás céljára átadni. Ez a klauzula közúti, vasúti és légi fuvarozás esetén alkalmazható. A költség és a kockázat a megadott földrajzi ponton az árunak a fuvarozó részére történő átadása után a vevőt terheli, ezért ez 1 pontos, multimodális klauzula.

Az eladó kötelezettségei:

Elszállítani az árut a megjelölt helyre és a vevő által megjelölt szállítmányozó rendelkezésére bocsátani.
Beszerezni minden export engedélyt, hatósági felhatalmazást és exportra elvámoltatni

A vevő kötelezettségei:

Gondoskodni a fuvareszközről, megkötni a szállítmányozási szerződést és kifizetni a fuvardíjat, értesíteni az eladót a fuvarozó nevéről, a szállítás módjáról, az átadás napjáról / határidejéről, helyéről.
Be kell szereznie az importhoz szükséges engedélyeket, import vámkezelés elvégzése.
FAS – Free Alongside Ship (költségmentesen a hajó oldala mellé)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére és kockázatára az indulási kikötőbe eljuttatni és a hajó hosszanti oldala mellett úgy elhelyezni, hogy az a hajóra közvetlenül berakható legyen. Költség és kockázat az elhajózási kikötő rakpartjától a vevőt terheli, ezért ez 1 pontos, tengeri klauzula.A 2000-es INCOTERMS szerint export célú vámkezelés az eladó feladata.

Az eladó kötelezettségei:

Árut a megjelölt elhajózási kikötőben a szállító hajó oldalához, illetve a hajó nyílt vízi rakodása esetén az átrakó vízi járműre költségmentesen elhelyezni.
Értesíteni a vevőt a leszállításról, okmányt szolgáltatni, ami igazolja az áru átadása meghatározott módon megtörtént

A vevő kötelezettségei:

Megkötni a szállítmányozási szerződést és kifizetni a fuvardíjat, értesíteni az eladót a hajó nevéről, rakodóhelyről, szállítási határidőről.
Importengedély vagy hatósági hozzájárulás beszerzése,import vámkezelés
FOB – Free on Board (költségmentesen a hajó fedélzetén)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére és kockázatára az indulási kikötőbe eljuttatni és a hajó fedélzetén a vevő rendelkezésére bocsátani. Amikor az áru áthalad a hajó korlátja felett, az összes költség és kockázat átszáll a vevőre, ezért ez 1 pontos, tengeri klauzula.

Az eladó kötelezettségei:

A vevő által megnevezett elhajózási kikötőben a hajó fedélzetén átadni az árut.
Értesíteni a vevőt, hogy az árut a hajó fedélzetére leszállította, kiállíttatani a hajóraklevelet, ezzel igazolja, hogy a fuvarozó átvette az árut.

A vevő kötelezettségei:

Saját költségére szerződik az áru elszállítására a megnevezett kikötőből, értesítést küldni az eladónak az átadás helyéről, idejéről.

"C" csoport: főfuvarozás fizetve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közös ismérve, hogy a főfuvarozás lebonyolítása vagy megszervezése és díjának kifizetése az eladó feladata.

CFR – Cost and Freight (költség és fuvardíj fizetve)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére az érkezési kikötőbe eljuttatni, a kockázat és az áru feletti tulajdonjog azonban az indulási kikötőben, amikor az áru áthalad a hajó korlátja felett, átszáll a vevőre, ezért ez 2 pontos, tengeri klauzula.

Az eladó kötelezettségei:

Rendeltetési kikötőig viseli a fuvardíjat és a költségeket megfizetni a berakodási költséget és a kirakodó kikötőben felmerülő költségek, ha azt is tartalmazza az fuvardíj.
Export engedély beszerzése, export célú vámkezelés.
Kockázatviselés, amíg az áru át nem halad az elhajózási kikötőben a hajókorlát felett

A vevő kötelezettségei:

Átvenni az árut leszállításkor, amikor az eladó átadja neki a számlát és a fuvarlevelet, amely az „árut képviseli”.
Megfizetni a kirakodási költséget amennyiben azt nem tartalmazza a fuvardíj.
Import engedélyek beszerzése, importra történő vámkezelés.

Költség átszállás helye (eladóról vevőre): rendeltetési kikötő. Kockázat és tulajdonjog átszállás helye (eladóról vevőre): elhajózási kikötő hajókorlát felett.

CIF – Cost Insurance and Freight (költség, biztosítás és fuvardíj fizetve)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2 pontos, tengeri klauzula. Annyiban különbözik a CFR-től, hogy az eladó nemcsak a költséget viseli a rendeltetési kikötőig, hanem a biztosítási díjat is.

Biztosítás:

Az eladó a saját költségén köti, de a vevő a kedvezményezett.
A biztosítás a legkisebb fedezetre szól, a szerződéses ár 110%-ára nyújt fedezetet.
Az eladó plusz kötelezettsége a biztosítási kötvény (értékpapír)átadása a vevőnek.
CPT – Carriage Paid to … (fuvarozás fizetve valameddig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére a vevő által megjelölt rendeltetési helyre eljuttatni. A kockázat a vevőt terheli attól kezdve, hogy az eladó az árut az első fuvarozónak átadja, ezért ez egy 2 pontos, multimodális klauzula. Kockázatos, mert ha az eladó rosszabb állapotban lévő hajót választ és az áruval történik valami, akkor az a vevőt terheli.

Az eladó kötelezettségei:

Megkötni a szállítmányozási szerződést és kifizetni a megállapodás szerinti helyig a fuvardíjat.
Export engedély beszerzése, export célú vámkezelés.

A vevő kötelezettségei:

Minden vám, adó és importból származó hatósági díj fizetése

Költség átszállás helye (eladóról vevőre): megnevezett rendeltetési helyig.
Kockázat átszállás helye (eladóról vevőre): az első fuvarozónak történő átadás után.

CIP – Carriage Insurance Paid to… (fuvarozás, biztosítás fizetve valameddig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére a rendeltetési helyre eljuttatni. A kockázat az első fuvarozótól kezdve a vevőt terheli. Az eladó biztosításra kötelezett. Ez egy 2 pontos, multimodális klauzula. Annyiban különbözik a CPT-től, hogy az eladó nemcsak a költséget viseli a rendeltetési kikötőig, hanem a biztosítási díjat is. A biztosítás a legkisebb fedezetre szól, a szerződéses ár 110%-ára nyújt fedezetet.

"D" csoport: érkező[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ide tartozó paritásokat néha érkezési szokványoknak is nevezik, mert a teljesítés helye és a fuvarparitás a főfuvarozás végét jelentő kikötő, ország vagy telephely.

DAF – Delivered at Frontier (határra szállítva)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére és kockázatára a szerződésben megjelölt határig eljuttatni és a vámhatár előtt a vevő rendelkezésére bocsátani. A vámmal kapcsolatos költségek a vevőt terhelik. Ez egy 1 pontos, multimodális klauzula.

Az eladó kötelezettségei:

Leszállítani az exportálásra elvámolt árut a megegyezés szerinti határra (a megjelölt határpontra).
Átadni a vevőnek azokat a dokumentumokat, amellyel átveheti az árut a határon (pl: szállítmányozási dokumentum vagy raktározási bizonyítvány).

A vevő kötelezettségei:

Átvenni az árut a megállapodás szerinti határon (a megjelölt határponton).
Beszerezni az importengedélyt és kifizetni az importilletékeket.

Költség és kockázat átszállás helye (eladóról a vevőre): a megnevezett határ "innenső" oldala.

DES – Delivered ex Ship (leszállítva hajóról történő átadással)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére és kockázatára az érkezési kikötőbe eljuttatni és a hajó fedélzetén a vevő rendelkezésére bocsátani. A kirakodás költsége és kockázata a vevőt terheli. Ez egy 1 pontos, tengeri klauzula.

Az eladó kötelezettségei:

A rendeltetési kikötőben az árut import vámoltatás nélkül a fedélzeten a vevő részére bocsátani.
Átadni a vevőnek azokat a dokumentumokat, amelyek lehetővé teszik számára az áru átvételét a hajótól (fuvarlevél vagy szállítólevél).

A vevő kötelezettségei:

Átvenni az árut a hajón, a rendeltetés szerinti kikötőben, kirakodás a rendeltetési kikötőben a hajóról.
Import vámkezelés.
DEQ – Delivered ex Quay (leszállítva rakparton történő átadással)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére és kockázatára az érkezési kikötőbe eljuttatni és a kikötő rakpartján a vevő rendelkezésére bocsátani. A vámkezeléssel kapcsolatos költségek és terhek a vevőt terhelik. Ez egy 1 pontos, tengeri klauzula.

Az eladó kötelezettségei:

A megjelölt rendeltetési kikötőben a rakparton át kell adnia az árut, a rakpartra rakodásig az összes költséget és kockázatot az eladó viseli.
Átadni a vevőnek azokat a dokumentumokat, amellyel átveheti a rakparton az árut (pl: szállítólevél).
2000-es INCOTERMS szerint rakparton átadva vámfizetés nélkül

A vevő kötelezettségei:

Incoterms 2000 szerint importra történő vámkezelés és minden egyéb költség, ami az importtal jár a vevő kötelezettsége

Költség és kockázat átszállás helye (eladóról a vevőre): a rendeltetési kikötőben a rakparton.

DDU – Delivered Duty Unpaid (leszállítva vámfizetés nélkül)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére és kockázatára a szerződésben megjelölt rendeltetési helyre eljuttatni. Minden költséget és kockázatot köteles viselni, a vám kivételével. Ez egy 1 pontos, multimodális klauzula.

Az eladó kötelezettségei:

A megnevezett rendeltetési helyig leszállítja az árut, viseli a kockázatot és minden költséget.

A vevő kötelezettségei:

Kifizetni az importtal kapcsolatos illetékeket és adókat.

Költség és kockázat átszállás helye (eladóról a vevőre): az importőr országában megnevezett rendeltetési hely.

DDP – Delivered Duty Paid (leszállítva vámfizetéssel)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eladó köteles az árut saját költségére és kockázatára a rendeltetési helyre eljuttatni, minden költséget és kockázatot viselni, beleértve a vámot is. Ez egy 1 pontos, multimodális klauzula.

Az eladó kötelezettségei

Viseli az összes költséget és kockázatot a megnevezett rendeltetési helyig.
Importra vámolás

Az eladó fizetési felelőssége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az "E" mutatja az eladó felelősségét az adott szolgáltatásnál ami beletartozik az árba, a "V" mutatja a vevő felelősségét. Amennyiben a szerződés nem tartalmazza a biztosítást, akkor ez a felelősség a vevőt terheli.

Berakodás Export- fizetés Fuvarozás az exportőr telephelyére Kirakodás az indulási kikötőben Rakodási költségek az indulási kikötőben Fuvarozás az érkező kikötőbe Rakodási költségek az érkező kikötőben Kirakodás az érkező kikötőben Fuvarozás a célállomásra Biztosítás Vámkezelés Adózás
EXW V V V V V V V V V V V V
FCA E E E V V V V V V V V V
FAS E E E E V V V V V V V V
FOB E E E E E V V V V V V V
CFR E E E E E E E V V V V V
CIF E E E E E E V V V E V V
CPT E E E E E E E E E V V V
CIP E E E E E E E E E E V V
DAF E E E E E E V V V V V V
DES E E E E E E V V V V V V
DEQ E E E E E E E V V V V V
DDU E E E E E E E E E E V V
DDP E E E E E E E E E V E E
Incoterms Robert Wielgorski EN.PNG

Incoterms 2010[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Inocterms 2010[1] 2011. január 1-jétől lépett életbe: bizonyos klauzulákat eltöröltek, illetve újakat hozzáadtak, valamint a csoportosításuk is megváltozott.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz INCOTERMS témájú médiaállományokat.