II. Száhib Giráj krími kán
| II. Száhib Giráj ٢ صاحب كراى | |
| Krími tatár kánság | |
| Uralkodási ideje | |
| 1771 – 1775 | |
| Elődje | Makszud |
| Utódja | IV. Devlet |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Giráj-dinasztia |
| Született | 1726 |
| Elhunyt | 1807 (81 évesen) Çatalca |
| Nyughelye | Törökország |
| Édesapja | Topal Ahmed Giráj (†1750) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Száhib Giráj (krími tatár: II Sahib Geray, ٢ صاحب كراى), (1726 – 1807) krími tatár kán, II. Devlet Giráj kán unokája.
Élete[szerkesztés]
Száhib Giráj a Kaukázusban, a cserkeszeknél nevelkedett. 1770-ben kinevezték a perekopi erőd parancsnokának. Ekkor már javában dúlt az orosz-török háború, melyben a cári csapatok teljesen megszállták a Krím-félszigetet. A tatár nemzetségek kihasználták a lehetőséget, hogy megszüntethetik oszmán vazallus státusukat és elnyerhetik a függetlenséget. Az 1771-es kurultájon úgy döntöttek, hogy nem fogadják el uralkodójuknak a szultán által kinevezett Makszud Girájt, és helyette II. Száhibot választották kánnak.
1772-ben a kán – a nagy tatár klánok, mint a Sirin és Manszur nemzetség, és a vazallus nogáj tatárok támogatásával – aláírt egy szerződést az Orosz Birodalommal, melyben azok katonai és gazdasági segítséget ígértek. Két év múlva, a háborút lezáró békeszerződésben a Török Birodalom elismerte, és Oroszországgal közösen garantálta a Krími Kánság függetlenségét. A korábbi török birtokok (jórészt kikötővárosok a félsziget délkeleti részén) a kánság tulajdonába mentek át, Oroszország pedig megkapta Kercset. A tatárok időközben kezdtek elégedetlenkedni az orosz katonai jelenlét miatt és a kán is komoly kormányzási problémákkal küzdött, ugyanis a békeszerződés nem tért ki a kormányzás formájára, a kán jogaira és az állam Oroszországhoz fűződő viszonyára sem. Emiatt eluralkodott a káosz és sokan inkább visszatértek volna már a régi török szövetséghez. 1775-ben megérkezett a Krímre a szultán által támogatott IV. Devlet Giráj, Száhib pedig nem vállalta a polgárháborút, hanem elvonult Isztambulba, ahol III. Musztafa szultán háromezer piaszteres évjáradékot és birtokot adományozott neki Çatalcában. Itt élt még harminckét évig és 1807-ben meghalt.
Források[szerkesztés]
- О. Гайворонский «Созвездие Гераев»
- О. Гайворонский «Повелители двух материков» тома 1-2
- Халим Гирай «Розовый куст ханов» (история крымских ханов)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Сахиб II Герай című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: Makszud Giráj |
|
Következő uralkodó: IV. Devlet Giráj |
.svg){kind=icon}
