Nemanjics István szerb király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(II. István szerb király szócikkből átirányítva)
II. István
Prvovencani Ljeviska1.jpg
Elsőnekkoronázott István

Szerbia fejedelme
Uralkodási ideje
1196 – 1217
Elődje I. István
Utódja nem volt
Szerbia királya
Uralkodási ideje
1217 – 1228
Elődje nem volt
Utódja István Radoszláv
Életrajzi adatok
Uralkodóház Nemanjić-dinasztia
Született 1167
Elhunyt 1228. szeptember 24.
Nyughelye Morača kolostor, Morača völgy
Édesapja I. István
Édesanyja Anna

II. István vagy Elsőnekkoronázott Szent István (szerbül: Стефан II Немањић/Стефан Првовенчани), (1167[1]1228. szeptember 24.), szerb fejedelem 1196-tól, király 1217-től haláláig.

I. István fiaként született, Angelosz Izsák bizánci császár leányát vette nőül[2] s elnyerte az "sebastokrator" (önmaga jogán uralkodó) címet[2]. Édesapja kezéből vehette át a hatalmat[3], méghozzá másodszülöttként[3]. I. István döntésének hátteréről nem szól a krónika[3], annyit tudni csupán, hogy legidősebb fiát, Vukánt, hangzatos címmel és jelentős földbirtokkal kárpótolta[3], s ugyanakkor öccsével szembeni engedelmességre intette[3]. II. István uralkodása kezdetén, házassága révén, teljes mértékben élvezte Bizánc pártfogását[3], később pedig, amikor házassága felbomlott, a bizánci pártfogás már jócskán veszített jelentőségéből[3]. Talán ezzel magyarázható, hogy szinte alig tanúsított ellenállást, amikor bátyja, Vukán felkérésére[2][3] Imre magyar király 1202-ben megtámadta Szerbiát[3], megfosztotta Istvánt a tróntól[3], és száműzetésbe kényszerítette[3], Vukán ültetve a helyébe[3][a 1]. Istvánnak azonban 1204 végén vagy 1205-ben sikerült visszaszereznie hatalmát[3] és 1216-ban végleg birtokba vette Zétát, Vukánnak a birtokát[2].

Közvetlenül azután, hogy negyedik hadjáratukban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, és megdöntötték a Bizánci Császárságot, az új vallási erőviszonyoknak megfelelően[3] István III. Honoriusz pápa támogatását keresve a latin szertartáshoz csatlakozott[2]; cserébe Róma teljesítette kérését, és a pápai legátus "Szerbia, Diokletia, Travunija, Dalmácia és Chum" királyává koronázta[2] 1217-ben[3]. Így ő a szerbek első koronás királya[4], a szerb források többnyire így is emlegetik: Stefan Provenčani[4] (Elsőnekkoronázott István[4]). Ezzel nagyjából véget is ért a katolicizmussal való kapcsolata, mert részben alattvalói tiltakozása[4], részben fivére, Szent Száva nyomására[4] a továbbiakban ismét a görögkeleti egyházat részesítette előnyben[4].

Szávával – az első szerb érsek – megírták édesapjuk életét[2]. Száva – hogy bátyja legitimitását a Keleti rítusú szerbség előtt bizonyítsa – a bizánci császártól kapott koronával megkoronázta Istvánt[2]. Az érseki székhely Zsica lett[2], és István elrendelte, hogy ezentúl a koronázásoknak ott kell történniük[2].

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ettől kezdve szerepel Szerbia neve a magyar felségterületek között. (Déli szomszédaink története, 25. o.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az ukrán wikipédia adata [1].
  2. ^ a b c d e f g h i j Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, ISBN 963 645 053 6, ill. ISBN 963 203 017 6, 110. oldal
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története, Bereményi Könyvkiadó, Budapest, évszám nélkül, ISBN 963 8182 075, ISSN 1216-7363 25. oldal
  4. ^ a b c d e f Déli szomszédaink törtenete, 26. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. István
Szerbia uralkodója
11961228
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
István Radoszláv