Nemanjics István szerb király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. István
Prvovencani Ljeviska1.jpg
Elsőnekkoronázott István

Szerbia fejedelme
Uralkodási ideje
1196 – 1217
Elődje I. István
Utódja nem volt
Szerbia királya
Uralkodási ideje
1217 – 1228
Elődje nem volt
Utódja István Radoszláv
Életrajzi adatok
Uralkodóház Nemanjić-dinasztia
Született
1167
Elhunyt
1228. szeptember 24.
Nyughelye Morača kolostor, Morača völgy
Gyermekei I. István Uroš szerb király
Radoszláv István szerb király
I. István Ulászló szerb király
Édesapja I. István
Édesanyja Anna

II. István vagy Elsőnekkoronázott Szent István (szerbül: Стефан II Немањић/Стефан Првовенчани), (1167[1]1228. szeptember 24.), szerb fejedelem 1196-tól, király 1217-től haláláig.

I. István fiaként született, Angelosz Izsák bizánci császár leányát vette nőül[2] s elnyerte az "sebastokrator" (önmaga jogán uralkodó) címet[2]. Édesapja kezéből vehette át a hatalmat[3], méghozzá másodszülöttként[3]. I. István döntésének hátteréről nem szól a krónika[3], annyit tudni csupán, hogy legidősebb fiát, Vukánt, hangzatos címmel és jelentős földbirtokkal kárpótolta[3], s ugyanakkor öccsével szembeni engedelmességre intette[3]. II. István uralkodása kezdetén, házassága révén, teljes mértékben élvezte Bizánc pártfogását[3], később pedig, amikor házassága felbomlott, a bizánci pártfogás már jócskán veszített jelentőségéből[3]. Talán ezzel magyarázható, hogy szinte alig tanúsított ellenállást, amikor bátyja, Vukán felkérésére[2][3] Imre magyar király 1202-ben megtámadta Szerbiát[3], megfosztotta Istvánt a tróntól[3], és száműzetésbe kényszerítette[3], Vukán ültetve a helyébe[3][a 1]. Istvánnak azonban 1204 végén vagy 1205-ben sikerült visszaszereznie hatalmát[3] és 1216-ban végleg birtokba vette Zétát, Vukánnak a birtokát[2].

Közvetlenül azután, hogy negyedik hadjáratukban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, és megdöntötték a Bizánci Császárságot, az új vallási erőviszonyoknak megfelelően[3] István III. Honoriusz pápa támogatását keresve a latin szertartáshoz csatlakozott[2]; cserébe Róma teljesítette kérését, és a pápai legátus "Szerbia, Diokletia, Travunija, Dalmácia és Chum" királyává koronázta[2] 1217-ben[3]. Így ő a szerbek első koronás királya[4], a szerb források többnyire így is emlegetik: Stefan Provenčani[4] (Elsőnekkoronázott István[4]). Ezzel nagyjából véget is ért a katolicizmussal való kapcsolata, mert részben alattvalói tiltakozása[4], részben fivére, Szent Száva nyomására[4] a továbbiakban ismét a görögkeleti egyházat részesítette előnyben[4].

Szávával – az első szerb érsek – megírták édesapjuk életét[2]. Száva – hogy bátyja legitimitását a Keleti rítusú szerbség előtt bizonyítsa – a bizánci császártól kapott koronával megkoronázta Istvánt[2]. Az érseki székhely Zsica lett[2], és István elrendelte, hogy ezentúl a koronázásoknak ott kell történniük[2].

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ettől kezdve szerepel Szerbia neve a magyar felségterületek között. (Déli szomszédaink története, 25. o.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az ukrán wikipédia adata [1].
  2. ^ a b c d e f g h i j Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, ISBN 963 645 053 6, ill. ISBN 963 203 017 6, 110. oldal
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története, Bereményi Könyvkiadó, Budapest, évszám nélkül, ISBN 963 8182 075, ISSN 1216-7363 25. oldal
  4. ^ a b c d e f Déli szomszédaink törtenete, 26. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. István
Szerbia uralkodója
11961228
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
István Radoszláv