Karimáscsőrű réce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hymenolaimus szócikkből átirányítva)
Karimáscsőrű réce
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Tarkalúdformák (Tadorninae)
Nemzetség: Zuhatagirécék (Merganettini)
Nem: Hymenolaimus
Faj: H. malacorhynchos
Tudományos név
Hymenolaimus malacorhynchos
(Gmelin, 1789)
Szinonimák

Hymenolaimus malacorhynchus

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Karimáscsőrű réce témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karimáscsőrű réce témájú médiaállományokat és Karimáscsőrű réce témájú kategóriát.

A karimáscsőrű réce (Hymenolaimus melanocorhynchos) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Hymenolaimus nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

Új-Zéland bennszülött madara, ma már csak néhány költőhelyen él. Állományai a védelmi intézkedések ellenére is fogyatkoznak.

Alfajai[szerkesztés]

  • Hymenolaimus malacorhynchus malacorhynchus – Déli Sziget
  • Hymenolaimus malacorhynchus hymenolaimus – Északi Sziget

Megjelenése[szerkesztés]

Teljes hossza 54 centiméter. Mindkét nem tollazata majdnem egységesen világos palaszürke, a fej valamivel sötétebb, mint a törzs, a mellet vöröses foltok borítják. Igen feltűnő nagy világos csőre, melynek csúcsáról keskeny, fekete színű bőrlebeny lóg.

Életmódja[szerkesztés]

Hegyi patakok erős és sebes sodrású, sziklás-kavicsos szakaszainak erősen specializálódott lakója.

Rendszerint magányosan vagy családi közösségekben látható. Az életük végéig összetartó párok erősen territoriálisak, az általuk lakott folyószakaszról minden fajtársukat elüldözik. Általában nyugodtan ülnek a köveken, ezért nehéz felfedezni őket. Úszva vagy sziklákon ugrálva meredek folyószakaszokon vagy zuhatagokon is átkelnek.

Táplálékuk apró víziállatokból, főleg tegzes- és szúnyoglárvákból áll, átkutatják utánuk a kövek felszínét vagy csőrükkel átszűrik a vizet. Ez a specializált életmód a faj veszélyeztetettségének fő oka.

Szaporodása[szerkesztés]

A költési időszak augusztustól októberig tart. A fészkek a parti bozótos üregeiben, bokrok vagy kidőlt fatörzsek alatt és kis sziklahasadékokban rejtőznek. Csak a tojó kotlik, a hím a fészek közelében őrködik és mindig csatlakozik a fészket elhagyó tojóhoz. A fiókákat a szülők közösen gondozzák.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]