Horváth Ádám (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth Ádám
Született1861. november 18.
Kecskemét
Elhunyt1915. szeptember 16. (53 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
SzüleiHorváth János
Foglalkozása
  • jogász
  • politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1887. szeptember 28. – 1896. október 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1896. november 25. – 1901. szeptember 5.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Ádám témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Horváth Ádám (Kecskemét, 1861. november 18.Budapest, 1915. szeptember 16.) jogi doktor, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

Horváth János gyakorló orvos és Kollerich Vilma fia. Horváth János ügyész öccse.

A gimnáziumot Kecskeméten és Nagykőrösön, a jogi tanfolyamot Kecskeméten és Budapesten végezte. 1881-ben önkéntes és a 37. gyalogezred tartalékos hadnagya lett. 1884-ben a jogi doktori oklevelet elnyervén, miután egy ideig a fővárosban joggyakornok volt, 1886-ban a kecskeméti jogakadémia rendes tanárának választatott meg, ahol jogtörténetet és egyházjogot adott elő. Kevéssel tanári székének elfoglalása után a kecskeméti függetlenségi és 48-as párt elnökének választotta, mely állásban, többek segélyével a pártot újjászervezte. 1886. május 31-én egy párbajban életveszélyesen keresztül lőtték; felgyógyulása után nagy ovációkban részesült. 1887-ben Kecskemét város II. kerülete országgyűlési képviselőjének választotta, s ekkor korjegyzőként szerepelt. 1892-ben ugyanazon kerület újra megválasztotta. A függetlenségi és 48-as pártkör egyik jegyzője volt. Az egyházpolitikai harcok idejében az Eötvös-csoporttal kivált az anyapártból és a függetlenségi (Eötvös) párt tagja lett. Kecskemét város törvényhatósági bizottságának tagja volt. 1896-ban újra képviselővé választotta szülővárosa. A 19. század végén már elfordult az országos politikától, 1902-ben mandátumára nem reflektált. 1902. június 28-án megválasztották Kecskemét város főügyészének, az elhunyt Zombory László után. Ezt a hivatalát nem tudta megfelelően ellátni, zavar uralkodott el körülötte, ezért 1905. augusztus 30-án lemondott tisztségéről. Átköltözött Budapestre, ahol írásaiból tartotta fenn magát. Az Egyetértés, a Függetlenség és a Budapest című lapokban publikált. A Kecskemét gazdasági és társadalmi témájú cikkei, tárcái és esztétikai fejtegetéseit közölte.

Cikkeket írt a Nagy-Körösbe (1878-tól, gazdasági és iparcikkek), a Pesti Hirlapba (1879. 169. sz. Arany János egy titka, «A vén gulyás» és a vén gulyás temetése); a Kecskeméti ref. főiskola Értesítőjében (1887. Székfoglaló értekezés); a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1887.)

Munkái[szerkesztés]

  • Mit olvas a kecskeméti köznép?, Kecskemét, 1883.
  • Egy divatos betegség. Kecskemét, 1888. (Felolvasás)

Szerkesztette 1890. április 7-től a Kecskemétet, mely a függetlenségi és 48-as párt közlönye.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
  • Új Országgyűlési Almanach 1887-1892. Szerk. Sturm Albert. Bp., Ifjabb Nagel Ottó, 1888.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 10.)