Holisztika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A holisztika az elemzés, rendszerértelmezés egy módszere, illetve szemléleti módja. A tudományos elemzésben a holisztikus elemzés egy rendszernek vagy a rendszer egy vetületének egészét vizsgálja, hasonlítja vagy azonosítja.

Jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Holo- görög eredetű tudományos értelemben használt szó‑előtag. Jelentése teljes, egész.[1]

Tudományos alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A daktiloszkópiában az azonossági pontok számszerű kategóriái mellett a leggyakoribb vizsgálati mód a holisztikus elemzés, amikor az ujjlenyomatok egész képét hasonlítják össze.[2]

A közgazdaságtan makrogazdasági szakterületén a holisztikus az egyik legfontosabb szemléleti mód. A piac szereplői arra törekednek, hogy minél több információt figyelembe tudjanak venni a hosszútávú szerződések viszonylatában, de a meglepetések vagy manipulációk így is komoly károkat tudnak okozni.[3]

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadtudományban széles körben elterjedt és jól alkalmazható a holisztikus szemlélet. Idézet egy a NATO-ról szóló tanulmányból: „...A NATO katonai erő alkalmazásának holisztikus megközelítése azt hozza magával, hogy egyidejűleg kell készen állni a válságmegelőzés, a válságkezelés, a békefenntartás, a béketeremtés, a katasztrófaelhárítás és a humanitárius segítségnyújtás feladataira...”[4]

Az ökológia és a környezetvédelem számos példát ad holisztikus elemzésekre. Az 1987-es Brundtland-jelentésben például az emberi társadalom problémáiról, a környezet és a fejlődés összefüggő kérdéseiről találhatunk egy holisztikus tanulmányt. A jelentés hiányosságaként emlegetik ugyanakkor, hogy nem elemezte elég mélyrehatóan a környezet eltartóképességét, és nem fordított figyelmet a környezettudatos szemlélet terjesztésére sem.[5]

Holisztika a vallásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A holisztikus elv legátfogóbb vallási szemlélete a panteizmus elnevezésű irányzatban érvényesül. A panteizmus szerint a világ (minden apró eleme) és Isten egy és ugyanaz.

Holisztikus gyógyítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alternatív gyógyítási irányzatok divatos kifejezése. A holisztikus gyógyítás során az orvos arra törekszik, hogy a beteget ne csak a tünetei vagy a szervei állapota alapján gyógyítsa, hanem a páciens általános fizikai és pszichés állapotát, környezetét, az orvossal való együttműködésének problémáit is fel kívánja tárni.[6]

Részlegesen holisztikus egy gyógyítási eljárás abban az esetben, ha a beteget magát holisztikus módon vizsgálták, de környezetét részletesen nem tárták fel. A teljes holisztikus elemzésnek általában jogi akadályai is vannak. Ilyenek az adatkezelési szabályok, a magánlakás sérthetetlensége, a családi és anyagi körülmények adatkezelése, stb. Ezek természetesen nem áthidalhatatlanok, de a gyógyítónak a vizsgálat előtt tisztáznia kell ezeket a jogi előírásokat és a páciensnek is hozzá kell járulnia életkörülményeinek ilyen mélységű vizsgálatához.

A holisztikus gyógyítást gyakran úgy tüntetik fel, mintha az az alternatív gyógyászat sajátja volna, míg a „hivatalos orvostudomány” kizárólag a tünetek kezelésére törekedne.[7] Ezzel szemben azonban az orvostudomány is vizsgálja a betegségek komplex hatásait, a holisztikus szemléletet számos tudományosan elfogadott pszichoterápia is alkalmazza, és az orvos-beteg kapcsolat problémáit az orvosi egyetemeken is oktatják. Egy angliai felmérés szerint a megkérdezett „holisztikus” természetgyógyászok többsége a malária ellen kizárólag gyógyszeres kezelést ajánlott, és szót sem ejtettek az olyan egyszerű megelőzési módokról, mint például a szúnyogháló. A megkérdezett hivatásos orvosok körében ez az arány éppen ellentétes volt.[7]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]