Daktiloszkópia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A daktiloszkópia (daktilo- + szkópia, ujjakat nézni, gör.) a bőrlécrendszerek (az emberi ujjak, tenyerek, talpak bőrének sajátos fodorszál-mintázata) kriminalisztikai és személyazonosítási célú vizsgálata. „Testvértudománya” az orvosi-antropológiai dermatoglífia (dermato- + -glyphé, bőr véset, gör.), amely több más közt bőrlécrajzolatok - apai ágon kodominánsan történő - öröklésével, genetikai rendellenességek bőrlécrajzolatból való kimutatásával (pl. Down-kór, Edwards-szindróma), populációk és etnikumok bőrfodorszál-rajzolatokban megmutatkozó sajátosságaival foglalkozó tudomány. Itt kell megemlíteni továbbá a kiromanciát is, a tenyér sajátosságaival foglalkozó tudományt, mely a Bolognai Egyetemen a XVI. században az orvosképzés része volt, szintén diagnosztikai célból. A kiromancia főleg a tenyér alaktanával foglalkozik, kisebb részben a bőrfodorszálakkal és a tenyér ráncaival-redőivel. Ennek mai áltudományos változata a tenyérjóslás.

A daktiloszkópia módszerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ami a dermatoglífiát a daktiloszkópiától elhatárolja, az részben a célja, részben pedig a módszerei. A daktiloszkópia személyek egyedi azonosításával foglalkozik, és ezt kategorikusan teszi, mert kategorikusan képes megtenni. Az orvosi-antropológiai dermatoglífia betegségek és születési rendellenességek diagnosztizálásával, illetve a bőrlécrendszer sajátosságainak öröklődésével és így egyes populációs illetve etnikai sajátosságok kutatásával foglalkozik. Ezt, mint minden természettudomány, valószínűségekkel teszi; nem alkalmaz kategorikus kijelentéseket, mert trendekkel, tömegekkel és valószínűségekkel dolgozva ilyesmire nem képes. A tenyerek és talpak belső felületén található bőrlécrendszer vagy bőrfodorszál-struktúra evolúcióbiológiai magyarázata a csúszásgátlás, a biztos fogás és tapadás. Megjelenik kezdetlegesen egyes alsóbbrendű emlősöknél (sün, kuszkusz, mókus) és főemlősöknél (nemcsak az emberi tenyér, de a selyemmajom farka is rendelkezik bőrlécrendszerrel). A bőrlécrendszer kialakulásának anatómiai magyarázata a bőr rétegeinek egymáshoz kapcsolódásában kereshető. A bőrfodorszál-struktúrát hordozó bőr felhámját (epidermiszét) csapszerű kitüremkedések (dermális papillák) kapcsolják az irharéteghez (dermisz). A csapszerű kitüremkedések bőrfelszíni leképeződései a bőr „lécei”, kiemelkedései, azaz a fodorszálak. Az egyik első ez irányú kutatásokat lebonyolító jeles bolognai anatómus tiszteletére az irharéteget nevezik Malpighi-rétegnek is.

A daktiloszkópia története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A daktiloszkópia eredete ősi, az embereket mindig is izgatták a tenyerükön és talpukon látható sajátos rajzolatok, kőkorszaki faragványokon is látni lehet ezek ábrázolását. A Bibliában is megtalálható, hogy az Úr „minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje minden halandó, hogy az Ő műve.” (Jób 37:6) Ázsiában az ókortól alkalmazták az írni nem tudók az ujjuk nyomatát okiratokon: Japánban, Tibetben, Bengáliában. Kínában ezen felül a 12. században bűnügyi célokra is alkalmazták az ujjnyomatokat (erre utal Shi Naiugon: Folyópart című regénye). Európában anatómusok és orvosok (M. Malpihgi, E. Purkinje) foglalkoztak kezdetben a bőrfodorszál-rajzolatokkal. Tervszerűen személyazonosításra W. Herschel használta először a 19. század végén. A daktiloszkópia tudományának alapítójaként azonban hagyományosan F. Galton angol antropológust, polihisztort tekintik, aki 1892-ben írta meg „Finger Prints” című művét.

Galton axiómái: az ujjnyomok egyedisége és változatlansága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galton e művében, kiterjedt saját kutatások, illetve W. Herschel munkásságának felhasználásával lefektette a daktiloszkópia két tudományos axiómáját: az ujjnyomok egyediségét és változatlanságát.

Az ujjnyomok egyedisége azon alapul, hogy a természet nem ismétli önmagát; jóllehet lehetséges az ujjnyomatokat 3, 9 vagy épp 30 osztályba, típusba rendezni, de az azonos osztályba sorolt ujjnyomok is teljesen egyediek. A második axióma szerint a kezek és lábak kialakulása a magzati lét hatodik hetében történik (a magzat ekkor 2,5 cm nagyságú!). A tenyér- és talp-párnák kialakulása a magzati lét nyolcadik hetére tehető. A magzat tizennyolc hetes korában kiemelkednek a párnákból a dermális papillák által meghatározott bőrfodorszálak. Ettől kezdve a fodorszál-struktúra követi a kéz méretbeli változásait, azonban alakilag változatlan marad a halál utánig. Eltűnni egyes kései hullajelenségek esetében fog, a bőr feloszlásakor. Azaz a bőrfodorszál-rajzolatok csak a kéz méretének változását követik, minőségük, mintázatuk egyes sajátosságai - a minúciák - és a ezek egymáshoz viszonyított helyzete változatlan. Másrészt az ujjminták regenerálódnak; vágás, dörzsölés, termikus égés, lúg- vagy savmarás után 14-40 nappal a mintázat helyreáll. A dermális rétegbe hatoló sérülések képesek csak torzulást okozni a mintázaton; ekkor azonban gyógyulás után éppen e torzulás lesz maradandó – és egyedi.

Valóban senki nem bizonyította be, hogy az ujjnyomok egyediek lennének; az axióma azért került megállapításra, mert a daktiloszkópia által használt valószínűségek gyakorlatilag kizárják két azonos ujjnyom egyidejű jelenlétét a világon. Az ujjnyomatok azonosítását az úgynevezett sajátossági pontok, minúciák teszik lehetővé. A bőrfodorszál megszakad, elágazik, kis szigetet vagy pontot képez. Egy ujjnyomaton (a típustól és a létrehozó ujjtól függően) 80-120 ilyen sajátossági pont található; a tenyéren körülbelül 1200. Galton 1892-ben kilenc sajátossági pont megismétlődésének valószínűségét 1:64 milliárdra tette, némiképp önkényesen és mechanikusan számolva. Osterburg 1977-ben 12 sajátossági pont vonatkozásában a sajátossági pontok és azok egymáshoz viszonyított helyzetének pontos megismétlődését 1:1,25 · 1020 nagyságrendűre tette. Negyvenhat minúcia egybeesésére az esély körülbelül 1:1,33 · 1077. Természetesen az eltelt évszázad alatt nagyon sok tudós végzett ilyen irányú kutatásokat, de valamennyi eredményben közös, hogy elképesztően kis valószínűségeket mutat ki. (Csak megjegyzésként: az 1:1020 csaknem ugyanakkora valószínűséget jelent, mint 1, 2, 3, 4, 5, számsorral két egymást követő héten telitalálatot elérni az ötös lottón, közben az 1, 2, 3, 4, 5, 6 számsorral telitalálatot elérni a hatoslottón is...) A daktiloszkópia axiómája az ujjnyomok egyediségéről tehát bebizonyíthatatlan, ugyanakkor az elvégzett számítások alapján a használt valószínűségekből kifolyólag gyakorlatilag megállja a helyét. A tapasztalat is ezt támasztja alá: az FBI ujjnyomat-nyilvántartásba felvett nyomatok száma a 21. század elejére meghaladja a kettőszáz-milliót; és soha a daktiloszkópia száz évet meghaladó történetében nem bukkantak egyezésre. Hasonló nyomatok léteznek, egyformák nem. Az egypetéjű ikrek teljes DNS-profilja azonos, ők a világon az egymásra leginkább hasonlító élőlények; azonban az ő ujjnyomatuk is különböző , lévén az ujjnyomatok csak részben (apai ágon, kodominánsan történő) örökölt tulajdonságok, konkrét kialakulásukban a méhen belüli lét környezeti hatásai játszanak komoly szerepet, az úgynevezett „fejlődési zaj”. A méhen belül pedig az egypetéjű ikrek egymás számára is fejlődési zajt, azaz külső környezetet jelentenek. Ugyanez a helyzet az esetleges klónok esetében is.

Numerikus módszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A daktiloszkópiai azonosításnak két eltérő fajtája létezik. A numerikus módszer az egyes minúciák darabszámára épít. Természetesen a „tíz azonosítási pont azonos” inkább csak a laikusoknak szól; az azonosítás folyamán ugyanilyen fontos ezek egymáshoz viszonyított helyzete is. Az azonosítás folyamatában továbbá a szakértő soha nem az azonosságot keresi, hanem az eltérést. Egyetlen releváns eltérés ugyanis kizárás megállapításához vezet! Releváns eltérés az, ami nem magyarázható a nyom keletkezési mechanizmusával; pl. egy szerszámnyélről levett „ráfogásos” tenyérnyom teljesen más képet mutat, mint egy üveglapra ránehezedéssel létrehozott (máshogy helyezkednek el és más képet mutatnak a fő ráncok és redők, a lesüllyedt fodorszálak az utóbbi nyomban lesznek hangsúlyosabbak stb.); illetve például a kéz sérülésével (olyan epidermális réteget érintő vágás képe a nyomban, amely a nyomatoláskor vagy a következő nyom keletkezésekor már gyógyult – ez elvben 2-3 hetet jelent.).

A tíz azonosítási pont[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „tíz azonosítási pont” Magyarországon ahhoz szükséges, hogy a nyomot egyedi azonosításra lehessen felhasználni. A szakmai tapasztalat szerint ez az a határ, amely felett az imént részletezett valószínűségek gyakorlatilag „egyediséget” jelentenek. Ez a szám itthon 10, a Dél-Afrikai Köztársaságban hét, a Kajmán-szigeteken 16. A nyugati országok nagy részében elterjedt és ezért a köztudatba beivódott szám a tizenkettő. A határszám alatti azonosítási pontot tartalmazó nyomtöredékek egyedi azonosításra alkalmatlanok; a daktiloszkópiában napjainkban nincs helye valószínűsítő szakvéleményeknek. (A tenyér- vagy a talpnyom azonosításához is ugyanennyi, tehát itthon pl. tíz azonosítási pont kell.)

A konkrét azonosítási folyamat tehát úgy néz ki, hogy először a szakértő dönt a nyom azonosítási alkalmasságáról; azaz itthon arról, hogy megtalálható-e benne legalább tíz sajátossági pont. Ezt követően meghatározza az ujjnyom típusát, amely az azonosság kimondását még nem teszi lehetővé, de a kizárást már igen (pl. delta nem lehetséges íves fajta nyomatokban). Ezt követően az egyes minúciákat veti össze; mindig a nyomot a nyomattal! Ahogy fentebb is említettük, nem az azonosságokat számlálja, hanem a különbségeket keresi. Amennyiben az arra alkalmas nyom és a nyomat közt érdemi különbséget nem talál, kategorikus azonosságot mond ki (a fentebb részletezett rendkívüli valószínűségek alapján). Ha érdemi különbségre bukkan, akkor kategorikus kizárást mond ki.

Holisztikus módszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezzel szemben az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban az utóbbi időben tért hódító úgynevezett holisztikus azonosítási módszer nem foglalkozik az azonosítási pontok számolgatásával, hanem „egészben” tekinti az ujjnyomot. A holisztikus azonosítók érvelése szerint a gyakorlott numerikus azonosítók is előbb jutnak arra az ítéletre, hogy két ujjnyom vagy nyomat azonos avagy különböző, és csak ezt követően kezdik számolgatni az egyes sajátosságokat. A holisztikus azonosítás során a sajátossági pontok darabszám szerinti megfeleltetését pótolja a szakértő szakértelme és tapasztalata.

A daktiloszkópia eddigi valamennyi nagy port felverő téves azonosítása holisztikus módszerrel történt, és mindig arra volt visszavezethető, hogy alkalmatlan nyomot azonosítottak. A legjobb szakértő sem képes négy-öt sajátossági pont alapján azonosságot kimondani, egész egyszerűen azért, mert ennyi azonosítási pont esetén nem érvényesülnek a fent látott valószínűségek. A magyar lakosság ujjainak ~60%-a singes hurok; ezek magpontja néhány százféle lehet. Ha csak a singes hurok magpontjainak négy-öt sajátosságát nézzük, csak Magyarországon százával találnánk egymáshoz nagyon hasonló nyomatokat.

Daktiloszkópia és bűnüldözés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismert olyan eset, amikor valaki megkísérelte műtéttel eltüntetni illetve átalakítani az ujjain található bőrfodorszál-struktúrát. Az FBI emberei a műtét ellenére könnyedén azonosították az illetőt ujjainak második percei alapján, amelyek ugyanúgy bőrfodorszál-struktúrát hordoznak, mint az ujjak első perce...

1896-ban Argentínában a világon elsőként létrehozták az ujjnyomatokra épülő bűnügyi nyilvántartást. 1901-ben Angliában és Walesben is.

1904-ben (pl. az USA-ban és) Magyarországon is, Dr. Pekáry Ferenc budapesti főkapitány által. 1907. július 19-én Dános község határában négyes rablógyilkosság történt: ismeretlenek kiraboltak és felgyújtottak egy fogadót, és megölték Szarvas István fogadóst, feleségét, lányukat, valamint a család kocsisát. A gyanúsítottak közt volt Kolompár Balog Tuta vajda és családja is, akik konokul tagadtak. A szemle során azonban egy közelben eldobott fejsze nyelén véres ujjnyomokat fedeztek fel, melyeket Tuta ujjnyomataival azonosnak találtak. (Világszerte nagy visszhangot váltott ki a daktiloszkópia magyarországi sikere.)

Társtudományágak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb, bőrlécrendszerrel foglalkozó tudományágak: poroszkópia: A pórusok elhelyezkedése és alakja a fodorszál tetején szintén egyedi. edgeoszkópia: A fodorszál szélei, pereme szintén egyedi. ridgeológia: A daktiloszkópia, poroszkópia és edgeoszkópia összefoglaló neve; David Ashbaugh vezette be 1982-83-ban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Romanek József – Solymosi Józsefné – Tauszik Nagyezsda: Daktiloszkópia 1904-2004; BM Duna Palota és Kiadó, Budapest, 2004.;
  • Romanek József: A daktiloszkópia elméleti alapjai; ORFK Oktatási és Kiképzési Központ, Budapest, 1995.
  • Daktiloszkópia, a Belügyminisztérium kiadványa, 1949;
  • Bócz Endre (szerk.): Kriminalisztika I., 12. fejezet, 377-408. old.;
  • H. Cummings – C. Midlo: Finger prints, Palms and Soles, An Introduction to Dermatoglyphics, New York, Dover Publications Inc., 1961;
  • www.expromanek.hu , 2008. szeptember 13.
  • G. Osterburg és munkatársai: Development of the Mathematical Formula for the Calculation of Fingerprint Probabilities Based on Individual Characteristics; Journal of the American Statistical Association, Vol. 72., No. 360., 1977.;
  • Sólymosi Józsefné – Tauszik Nagyezsda: A daktiloszkópia változatlan hatékonyságáról; Belügyi Szemle, 2006. évi 5. szám.
  • Több tudós munkásságát ismerteti és számítási modellt is közzétesz Sh. Pankati – S. Prabhakar – A. Jain: On the Individualy of Fingerprints; hozzáférhető: http://biometrics.cse.msu.edu/Publications/Fingerprint/PankantiPrabhakarJain_FpIndividuality_PAMI02.pdf ; 2008. március 29.
  • Egypetéjű ikrek: http://www.doj.state.wi.us/dles/crimelabs/ident.asp ; 2008. március 29.
  • http://www.kereso.hu/yrk/Erinv/38887


Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]